Elengedő

Levegőt ölel két karom,
benn örök hiányod sajog.
Száraz könnyek égetnek
lelkembe változó képeket:
az inkubátorban mosolyogsz,
göndörödő hajjal totyogsz,
kis kezeddel belém kapaszkodsz,
kamasz szívvel viaskodsz,
szerelemről panaszkodsz,
hatalmas sikerről álmodsz,
büszkén, férfiasan harcolsz,
a mindenséggel dacolsz,
sértett arccal morogsz,
búnbánón kérsz bocsánatot.
Felmelegíteném kihűlt tested,
lelkemben ringatom lelked.
Megtört fényű szemed
a végtelenbe réved,
ökölbe szorított kezed
kapaszkodik a semmibe.
Repítsen fel a szeretet
a megbocsájtó Istenhez.
Petres Katalin
Author: Petres Katalin

Petres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. 1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család legkisebb, harmadik gyermekeként. Alsó tagozatos koromban megkérdezte az osztályfőnököm, bizonyára egy felmérés kapcsán, hány könyvünk van otthon, én akkor 11-ről számolhattam be az iskolai tankönyveket kivéve. Viszont jártam könyvtárba, csodálatos tanáraim is voltak. Dr. Kolta Rezsőné, Magdi néni varázsolt el az irodalom birodalmában általános iskolás koromban. Muhi Lászlóné, Zsuzsa néni, középiskolai magyar és történelem tanárom, aki egyben a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola akkori könyvtárosa is volt, segített eligazodnom e csodálatos világban. Tulajdonképpen szellemi édesanyám lett. A közgazdasági szakközépiskolát szüleim kérésére végeztem el, de az első pillanattól kezdve magyar-történelem szakra készültem. A tanárképzőt 1982-ben fejeztem be, egy év tanítás után megszülettek fiaim, sokáig voltam otthon. Fél állásban a 90-es évek elején még tanítottam eredeti tárgyaimat, majd angol nyelvvizsgám és angol tanár hiány miatt át kellett térnem a nyelvtanításra. Ezért elvégeztem az ELTE-n a másoddiplomás nyelvtanári szakot. 2000-ben középiskolába sodort a sors, ezért a Károli Gáspár Egyetem kétéves kiegészítőjével koronáztam meg 2006-8 között tanulmányaimat, de csak 2012-ben fejeztem be a diplomamunkámat, ezért szinte „friss” diplomás vagyok túl az ötven évemen. Jelenleg a Budai Középiskolában angolt tanítok több, mint tíz éve. Kamaszkorban kezdtem verseket írni,...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Három igaz jó barát

Három igaz jó barát Te soha nem látod, milyen színpompás a sok tarka-barka virág. Te soha nem hallod, hogy miként kuncog pajkosan ez a szép

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Adorján L. Zoé

egy-idő

                                                 

Teljes bejegyzés »

Szeretném, ha..

Edit Szabó : Szeretném, ha … Két kezem engedi magasba a felszálló béke galambját, kitárja napfénynek szárnyát, uralma legyen oly hatalmas. Elküldeném a kérésemet, szerte

Teljes bejegyzés »

A polc tetején

Egy régi nyáron, egy csendes napon nagymamával és a húgommal elsétáltunk a falu alsó boltjába. Ritkán jártunk oda, mert távolabb esett a Szabadság utcától, ahol

Teljes bejegyzés »

A legszerencsésebb

  Szívesen cserélnék egy nehezebb napon egy magányos paddal. Talán különös gondolat, de a padoknak van valami irigylésre méltó tulajdonságuk. Nem kérdeznek, nem ítélkeznek, nem

Teljes bejegyzés »

Egy cica titkos naplója Tarnabodon

2026. november 6-án a Kultúrhagyomány Alapítvány meghívására Tarnabodon jártunk, ahol Héthelyi Krisztina szerzőnk ‘Egy cica titkos naplója’ című könyvét mutattuk be a gyerekeknek. A Héthelyi

Teljes bejegyzés »