Ahazugság virágot teremt, de nem hoz gyümölcsöt

A hazugság virágot terem, de nem hoz gyümölcsöt

Gonosz lett az egész világ
Vajon milyen volt az ezer éves múltunk
Hozott-e jellemváltozást időszámításunk
Vagy talán az első emberig kell visszanyúlnunk?
Eddig a múltat, saját múltunkat sohasem
Akarták a hazáját szerető magyarok
Lelkükből végképp eltörölni
A liberális szájharsonák, a globalizáció hívei
Feladva önérzetük, mi a nemzethalál ismérvei
Így a fogyasztói társadalom megvalósításával
A társadalom végleg leélheti elképzelt jövőjét
Azt szajkózzák: hogy mondjuk: kicsinyek vagyunk
Egy európai masszában kotorászhatunk a kasszában
Nem ismerik sem a sikerélményt sem a szeretetet
Pedig csak egyetlen mód megmenteni a nemzetet
Ha feltámasszuk az emberek szívében a néma forradalmat
S ha helyette behálózzák őket a hazugság indáival,
Nem hoz gyümölcsöt, bár teremthet tüskés virágokat
Vesd le a maszkodat s meglátja a nép belső világodat.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csend asszonya

  Volt egyszer, nem is olyan messze, de mégis távol mindentől, egy apró faház az erdő mélyén. Egy tó partján állt, magas hegyek ölelésében, ahol

Teljes bejegyzés »

Hangolódás

  Fenyő illat öleli át a kis szobát, Angyalszárnyak suhanása hallatszik át. Lobogó gyertyaláng táncol fehér vásznon, Közelg a várva várt, áldott, szép Karácsony.  

Teljes bejegyzés »

Elmerengve

Szabadok voltunk, mezítlábasok…Nyaranta boldogan rúgtuk a port.Jobb napokon friss cipóból kaptunk porciót,de leginkább szétosztottuk, kinek mije volt.A hirtelen zápor minket nem zavart,ázott a bőrünk a

Teljes bejegyzés »
Versek
Nyári Tímea

Füst…

Kék öblök lassan vándorló ködén át, Egy barna rúdba zártam most a mát. A parázs lüktet, mint a forró ér, S a szürke hamu lassan

Teljes bejegyzés »

Új arc a régi testben

Új arc a régi testben    Megszülettem újra, bús csodában, Valami meghalt, s nem volt sirató, Nem vágott kés, nem sikoltó kín ez, Csak egy

Teljes bejegyzés »