Részlet:a „Göröngyös út”c. regényemből

24. fejezet
Mikor bezárta a fiú mögött az ajtót, elővette a Bécike kis autóját, ráborult az asztalra és felnőtt férfi létére hangosan zokogott. Már soha nem lesz vége? A göröngyök dombokká nőnek és lassan hegy lesz belőle. Megint apja az, ki falat emel új élete elé. Miért teszi ezt? Mit vétettem ellene? Eddig miért nem mondta el ezeket? Most, mikor tudja, hogy megnősülök, most kellett mindent kitálalni?
Addig, még egyedül voltam, milyen szépen élhettünk volna ebben a szép kis lakásban. Nem akarta, hogy én neveljem a szépre, a jóra, az istenhitre, a kultúrára. Neki fontosabb volt a párt-hűsége, a politikai nézete.
Ökölbe szorított kézzel állt fel, és már tudta, mit fog tenni. Béla azzal, hogy ragaszkodott a könyvekhez, Zoli számára elárulta, milyen irányba kell az életét terelgetni. Már csak arra gon-dolt, hogy visszakapta a fiát és a bizalmát is. – Megmutatom apámnak, hogy én győzök!
Úgy döntött, hogy addig a gyereknek nem szabad megtudnia az igazat, amíg Gyuri barátjától tanácsot nem kér, és Ilinek nem mondja el az újabb fejleményeket. Egyedül már nem dönthet, Ilihez tartozik, hiszen nemsokára a felesége lesz. Ezekre a gondolatokra nyugalom szállta meg, bízott Iliben, és a családi kötelék erejében.
Hosszú volt ez a két nap várakozás. Nagyon várta a találkozást jövendőbelijével és új család-jával. Abban biztos volt, nem gördítenek akadályt elé, hogy Béla gyámja legyen, hiszen a fia. Az már nehezebb feladat volt részére, hogyan mondja el a gyereknek a múltját, főleg azt, hogy az elmúlt hosszú éveken keresztül, miért mondott le róla. Hiába apja volt az oka ennek is, még sem akarja rá hárítani a felelősséget, hiszen öreg és beteg. Főleg nem akarja, hogy a fiú is apja ellen forduljon, a maga módján jó volt vele, felkarolta, törődött vele. Ez volt az egyetlen mentség a tettére.
Délután három óra volt, ilyenkor szokott munkába indulni. Automatikusan elkezdett öltözni. Az az ötlete támadt, hogy ha nincs Jenő ügyeletben, vele tölti a hátralévő órákat. Ezt jó ötlet-nek tartotta. Mióta tudta, hogy rokonok lesznek, érzelmileg kötődött hozzá. Soha nem volt testvére, ami miatt üresnek érezte az életét. Vajon Jenő, milyen érzéssel van iránta? Ezen, még eddig nem gondolkodott. Vajon elfogadja bátyjának? Nők között nőtt fel, korán elveszítette apját és nagyapját. Vannak férfi dolgok, amit egy nő nem ért meg, még ha az édesanyja, akkor sem. Úgy érezte, nagyon szüksége van valakire. Ha másképpen nem megy, barátként, vagy sógorként férkőzik a bizalmába. Most csak azt érezte, nem kap levegőt, mennie kell valahová, mert a négy fal között megfullad. Szerencséje volt, Jenőt a szállásán találta. Manci reggelig dolgozott, így jövendőbeli sógorával egy egész délutánt tölthettek együtt. Jenő meglepődött mikor Zolit meglátta, de barátságosan fogadta.
– Örülök, hogy eljöttél, elnézést kérek, hogy eddig nem hívtunk meg.
– Nekem kellene elnézést kérnem, felelte Zoli, hiszen nekem van, illetve volt önálló lakásom, én jobban megtehettem volna. – Tudom, egy magányos, vén medvének tart mindenki!
Így kezdték a társalgást. Jenő megveregette a vállát, és nevetve mondta: – Van két üvegsör itthon, tudom, nem szoktál inni, de a sógorság örömére kirúgunk a hámból! Nem dolgozom, csak holnap estétől, így lesz időm addig kialudni magam. Jövendőbeli sógornőddel nem talál-kozom, mivel ő holnap reggel végez, így akkor ő pihen egész nap. Ilyen ez a szakma. Nagyon jó, hogy eljöttél, a kórus tagjai is mondták, hogy már tőlük is elköszöntél, délelőtt voltam a próbán.
– Mesélj, hogy haladsz a pakolással, ha tudok valamiben segíteni, a mai napom szabad. Vi-szont, úgy látom, valami bánt, mint gyermekorvos, értek egy kicsit a lélektanhoz is, elég, ha ránézek valakire.
Zoli elnevette magát. – Akkor rajta, segíts, nem mint orvos, hanem mint barát, sógor, esetleg testvér, ha elfogadsz annak, mivel ebben mindig hiányt szenvedtem.
Elmondta, apja milyen merényletet követett el ellene, de arról mélyen hallgatott, milyen szálak fűzik a gyerekhez. Az lenne a kérésem, hogy holnap délelőtt, ha ráérsz, gyere el velem a fiú-hoz, csak figyeld meg, a többit bízd rám! Jenő ránézett Zolira, és annyit mondott: – Te most nem mondtál el mindent, de tudom, hogy később pótolod. Megteszem azt, amire kérsz.

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »
Prózák
Havasi Erika

Csabi, a vízicsiga

CSABI, A VÍZICSIGA Még nagyon kicsi volt, pont akkora, mint a kisujjamon a köröm, amikor hozzám került. A 6 éves kisfiamtól kaptam ajándékba szülinapomra. Volt

Teljes bejegyzés »