A nyár kincsei
Egy kis marék kavics
Mit az őszbe magammal hoztam.
A folyó közepén voltak.
A zátony most alacsonyabb.
Felettük úsztál, míg én csak vártalak.
Egy kis marék kavics
A markomban a jövőre várnak
Kilátót kerestem, rátaláltam .
Körbefolyt az áramló idő
Míg te a távokokat hasítottad benne.
Egy kis marék kavics…
A víz kipergett ujjaim közül.
Szent foglyai vagytok a múltnak.
Nem látlak sehol Eszterem
A folyó sem tudja, merre lehetsz.
Egy kis marék kavics…
A nyár kincsesháza
Ékszere fénynek és szeleknek.
Éppen köldökig ért a folyó
A mederfekék látta az ég csípőjét
Egy kis marék kavics
A Duna illatával, mit bőröm is hordoz,
Mint a veled töltött éjszakákat.
De téged a vizek elsdornak,
Egy marék kavics marad utánad.
2019. S. F.
Author: Simon Farkas
Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július