Addig…
Míg a szemeidből néha elszöknek
az el nem sírt könnyek, ha mások kínja
szíved tépi, mert eszed már nem bírja.
Amíg hited a kétkedéssel teljes,
legyen az csak pettyes, kis őszi alma,
amit csókol a nyár, bár kukac falja.
Míg zuhanni vágyó lelked elkapja
őseid szent karja, mint paplanba gyűrt
álmok kovácsai, elűzik az űrt.
Amíg gondokkal hajtott elméd léha
csendje rád tör néha, és tisztán érzed
tégla-tested mint tartja az egészet.
Míg gaznak adott réteken nem taszít
a vadság, csak tanít, ha vadrózsaág
marasztal és ölel zsongó sokaság.
Addig a rejtett kerted még feléled
és hívni fog téged. Ott, mint az óbort,
megízlel az Isten és így szól: Jó volt!
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...