Húsz-húsz.
Kettőezer-húsz.
Hiába jól csengő,
Kemény sorsfelhő
Borul rá,
Felemássá
Ütve-zúzva,
Sikamlós úton csúszva
Gördül végig
Az idei év.
Húsz-húsz.
Kettőezer-húsz.
A betegségek éve,
Emberek rémképe,
Mindazok hanyatlása,
Kiknek látomása kísért
Sok átvirrasztott,
Átaggódott,
Lázas, köhögős éjszakán.
Kitartóan. Némán.
Húsz-húsz.
Kettőezer-húsz.
Emlékezni fogunk rád,
Mikor lesújtó vád
Koppan a fejeden,
Mikor túl leszünk mindenen,
Mikor vége lesz.
És nem kellesz.
Ne gyere majd vissza!
Kérlek, ne gyere vissza!
Húsz-húsz.
Kettőezer-húsz.
Megjósolták a régiek,
Leckét hoznak az égiek,
És az ember meglapul,
Csendben imádkozni tanul.
Mert hitét elveszejtette,
Mert már elfelejtette,
Hogy két kezét összetenni
Hogyan kell.
2020.október
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.