Egyedül járok
Dombokon hegyeken
Szívemmel látom
Csak keresem, keresem
A szót,
A hangot,
A fényt,
A partot
A vágyat,
A reményt
Így hozom létre
A képzelet regényt.
Járok és kelek
Mezőn és réten
Elemem meglelem
Az Esőben, szélben
Szól a szél
A hang,
A fény
A parton
A vágy
Jő a remény
Így jön létre
A képzelet szülemény.
Egyre csak keresem
Nincs meg a támasz
Nem látom, nem tudom
Hol van a válasz
Csak keresem
Csak keresem
Egyszer majd meglelem
Addig csak keresem…
2020. december
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.
