Hanyatló messzeség
Elkopnak
a felhők az ón-tengeren,
és kopik
végessé a vad végtelen;
elkopnak
a távolban zengő bércek,
és kopnak
a vicsorgó szikla-élek;
elkopik
a szobron ülő büszkeség,
és kopnak
az elvek (így is van elég);
elkopnak
a fejekbe vert évszámok,
és kopnak
a gránitba mart írások;
elkopik
remegő ajkakon a szó,
így kopnak
a bűnök, a rossz és a jó.
Elkopnak
a felhők az ón-tengeren,
és kopik
a szem, mellyel azt figyelem;
elkopnak
könnyeim, édes Istenem,
és kopik
bánatom, csak közöny terem;
elkopnak
a csókommal fűtött esték
és kopnak
átkaim, mint a rossz festék,
elkopik
tollam, vele a tehetség,
és kopik
szavamból a hitelesség;
elkopnak
arcomon a telt vonások,
így kopnak
napjaim; jönnek majd mások.
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...