Az utolsó nap
Nem lát már mást, csak szürke falakat,
alkonyat fest kint lámpavasakat,
tudja vége,- nincs miért küzdeni,
nem érti, a sors miért bünteti.
Tág pupillák, megtiport becsület,
cellájában kicsinyke feszület,
itt lesz ma az utolsó vacsora,
mellé Óbor a legjobb cimbora.
Tudja nem bűn, hogy hazáját védte,
rá a teremtő áldását kérte,
látta a sok megcsonkolt halottat,
amint lángok házakba hatoltak.
Zárka mélyén a megbújó árnyak,
lebegő szellemalakká válnak,
vádak, melyek mártírt követeltek,
a fájdalmak belekövesedtek.
Sötétedik,- kulcs csörren a zárban,
pap érkezik a siralomházba,
megáldja, és imádkozik érte,
megrendülve küldi öröklétbe.
Elhagyatott sírkereszt az úton,
zokogva, jajong a dal a húron,
feledve a bút,- ujjong a lélek,
örvendezik hite győzelmében.
2017.
Author: Kristófné Vidók Margit
Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
