Családunk szent Asszonya

Családunk szent Asszonya.

Életem legnagyobb ajándéka
Feleségem, családunk szent Asszonya
Hosszú, hosszú évtizedek alatt
Minden terhünket a vállán hordozza
Fiatalkori szépsége,kedvessége
Szívében, lelkében újra kivirágzik
Szigora szeretetbe ágyazódik
Gyermekeit sorban jó útra állította
A tőlük kapott ajándékot meghálálta
Szülei példáját mindig húen követte
Egész életét követésüknek szentelte
Szerelemre szerelemmel válaszolt
Úgy éreztem megnyílt a mennybolt
A boldogság beborította lelkemet
Ha bánat ért,ez mindent megszüntetett
Az asztalunk mindig búsásan terítve
Valamennyiünk kedvencét kiismerte
Sosem hiányzott ünnepi meglepetése
Mindenkihez van néhány kedves szava
Tüskét soha sem hagyott a szívekben
Krisztus-hite részesítette kegyelemben
Hogy csak a , jóság csillogott szemében
Olyan családunkban, mint egy szent
Ő számunkra a teremtő ajándéka
Ezért zárjuk mindennapi imánkba.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »