Családunk szent Asszonya

Családunk szent Asszonya.

Életem legnagyobb ajándéka
Feleségem, családunk szent Asszonya
Hosszú, hosszú évtizedek alatt
Minden terhünket a vállán hordozza
Fiatalkori szépsége,kedvessége
Szívében, lelkében újra kivirágzik
Szigora szeretetbe ágyazódik
Gyermekeit sorban jó útra állította
A tőlük kapott ajándékot meghálálta
Szülei példáját mindig húen követte
Egész életét követésüknek szentelte
Szerelemre szerelemmel válaszolt
Úgy éreztem megnyílt a mennybolt
A boldogság beborította lelkemet
Ha bánat ért,ez mindent megszüntetett
Az asztalunk mindig búsásan terítve
Valamennyiünk kedvencét kiismerte
Sosem hiányzott ünnepi meglepetése
Mindenkihez van néhány kedves szava
Tüskét soha sem hagyott a szívekben
Krisztus-hite részesítette kegyelemben
Hogy csak a , jóság csillogott szemében
Olyan családunkban, mint egy szent
Ő számunkra a teremtő ajándéka
Ezért zárjuk mindennapi imánkba.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


VOLT EGYSZER….

Volt egyszer, hogy megláttalak, forró nyár volt, sütött a nap, hajadat lágy szellő fújta, s elhívtalak randevúra.   Volt egyszer, hogy csókod loptam, ajkad ízét

Teljes bejegyzés »

ELSŐ BETŰS!

Ki vagyok én? – kérdem önmagam, És mióta ilyen ősz hajam? Rám nem ismer már senki sem, Délceg alakom úgy hiszem Évekkel ezelőtt elveszett, S

Teljes bejegyzés »

Élethajó

Fut az Élet hajója. Búsan néha dalolva Munkától meghajolva Ezüsthajú anyóka   Régi idők hajnalán Vályog falú,hűs tanyán Fonó zengő víg dalán Táncra perdült kisleány

Teljes bejegyzés »