Családunk szent Asszonya

Családunk szent Asszonya.

Életem legnagyobb ajándéka
Feleségem, családunk szent Asszonya
Hosszú, hosszú évtizedek alatt
Minden terhünket a vállán hordozza
Fiatalkori szépsége,kedvessége
Szívében, lelkében újra kivirágzik
Szigora szeretetbe ágyazódik
Gyermekeit sorban jó útra állította
A tőlük kapott ajándékot meghálálta
Szülei példáját mindig húen követte
Egész életét követésüknek szentelte
Szerelemre szerelemmel válaszolt
Úgy éreztem megnyílt a mennybolt
A boldogság beborította lelkemet
Ha bánat ért,ez mindent megszüntetett
Az asztalunk mindig búsásan terítve
Valamennyiünk kedvencét kiismerte
Sosem hiányzott ünnepi meglepetése
Mindenkihez van néhány kedves szava
Tüskét soha sem hagyott a szívekben
Krisztus-hite részesítette kegyelemben
Hogy csak a , jóság csillogott szemében
Olyan családunkban, mint egy szent
Ő számunkra a teremtő ajándéka
Ezért zárjuk mindennapi imánkba.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 78 = 84

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »