Irgalom

Irgalom!

Az évszázadok felhalmozott bűnei
Felkiáltanak az égre
Bűnbocsánat nélkül soha sem juthatunk
Ismét a napsugaras fényre
Nincs kivétel a vétkesek közt, csupán a szentek
Ők is elbotlottak néha
Mit jóvátettek, áldozatos életükkel
Annyi az elkövetett bőn, mint fűszál a réten
Dúskálhat a sátán lelke
Hangos gúnykacajától a világ szinte be van telve
Csak az Úr irgalma mentheti meg a világot
Szállj magadba, bánd meg vétkedet
Irgalmazz Uram! Tartsd vissza mérgedet
Hogy juthatott ily mélységbe Isten teremtménye
Hogy engedted virágzani
A kísértő kígyó szorgalmazta bűnös vágyaid
Hogy engedted virágzani
A bűnök elkövetésével a teremtést megalázni
Ó irgalom ne hagyj magunkra
Szent áldozatod haláloddal váljék javunkra
Akkor a földi élet is
Békés virágos kertté változik
A szeretet fája teremtheti gyümölcseit
Mindenki számára kinyítva a mennyek kapuit.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem álmodozás

Edit Szabó : Nem álmodozás Ősóceánból keletkezett, a Földünknek ez az eredete, Föld felszínén hegyek-völgyek, alakultak lassan élőlények. Éghajlatok váltakoztak, tengerek megfogyatkoztak, történelem ősisége éledt,

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »