Rózsa Iván: Kettős mérce
Mérce
Ha négy méter magasan van a léc; a magasugró átugrik alatta, a rúdugró meg felette.
Gyümölcsök
Almát ne hasonlíts össze körtével!
Sándor György:
„Egyenlő pályák, egyenlő esélyek! Én kerékpárral megyek…”
Kettős mérce
Ha két mércét tapasztalsz az életben, nem te látsz duplán, nem ittál sokat, nem benned a hiba, hanem: „c’est la vie…”
Ilyen az élet
Van, akinek tárva-nyitva áll az élet főkapuja. Van, aki besurran a kiskapun. És van, akit egész életében zárt kapuk fogadnak. Falak veszik körül, s hiába döngeti őket, nem omlanak le… És nem nyílik rés köztük, hogy átpréselődjön rajtuk, egy szebb, jobb világ reményében.
Szezám, tárulj!
Lehet, hogy az ominózus barlangbejárat a túlvilágon van? Várnak ránk egy másvilág kincsei, ha már a földi világban nélkülöztük őket. Mondjuk ki a varázsszavakat azért, hátha sikerül kinyitni a varázskaput!
Skizofrénia vagy rafinéria?
A kettős mércét alkalmazók, kettős életet is élnek. Vizet prédikálnak, és közben bort isznak. Szerintük vannak egyenlők, és még egyenlőbbek.
Igazmondás
Aki állítja, sohasem hazudott vagy füllentett életében, egy kicsit gyanús. Lehet, hogy egész életében lódított nyakra-főre, csak nem meri bevallani a világnak, de még saját magának sem.
Maszkok
Most, hogy levettük a maszkokat, mégis maszkokat hordunk. Maszkabál az egész világ! És nem arról van szó, hogy a vírus terjedésétől függően, hol kell maszkot hordanunk, hol nem: mindig is álarcosbál volt a történelem, és kevesen mulattak rajta jól…
Rejtőzködés
Isten viszont nem visel maszkot sohasem, csak rejtőzködik. De akinek akar, és ha van az illetőnek erre befogadó-készsége, mégis megnyilvánul folyamatosan és láthatatlanul…
Hetedik érzék
Kevesen érzik Istent, aki a hetedik napon hajdanán megpihent…
Lélek-pihenő
Pihenjen meg nekünk is a lelkünk, de ne csak a hetedik napon! Hanem örökké!
Budakalász, 2021. október 16-17.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...