Rózsa Iván: Felfelé!

Rózsa Iván: Felfelé!

Mehetünk jobbra, fordulhatunk balra;
Mindegy, ha az ördög festi az ördögöt a falra;
A végeredmény így is, úgy is: zsákutca.
Tekintsünk hát felfelé, ha erőnkből még futja!

Budakalász, 2021. október 30.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Irha Adrienn

Disszociáció

Miért gyötör a rabság, mi a múlté? Ördögi, gyilkos szavak. Mi kínzott, s pokolba rántott, A jelenbe dobva marad. Rémálomba fullasztott lélek, Bizonytalan biztos jövő,

Teljes bejegyzés »

Én szívemmel látlak

Edit Szabó : Én szívemmel látlak Szívem dobog örömmel, ha látlak, kezed fogom, hogy szívedbe lássak, amíg élek, élvezem a létet,. kedves család, csak teérted

Teljes bejegyzés »

Lelked ajtajában

Ne a kezed add.  Azt már ismeri a világ. A csended add, amire ráomlottak az évek. Ismerni akarom sebeid kézírását s tudni, mi maradt életben

Teljes bejegyzés »

Ködfölde

Monoton az egész! Mindenki azt hiszi, hogy félelmetes, meg hogy veszélyes, közbe pedig semmi. Unalmas és hétköznapi. A veszély zónában dolgozom. Vagyis, ott, ahova hétköznapi

Teljes bejegyzés »

Közelebb

Hozzád bújok s hallom szíved lépteit, mi csendben, óvón érkezik. Veled rövidebb lett a távol s ha nem vagy napjaimban, minden gondolatom hiányol. Az ablakomban

Teljes bejegyzés »

Csak hittem

Olyan sokszor hittem, de most tényleg ott vagyok, Könnyes lesz a szemem, hogy ha csak rá gondolok. Biztonság az, ha szíve mellett dobbanhat szívem, Kérés

Teljes bejegyzés »