Hozzád bújok s hallom szíved
lépteit,
mi csendben, óvón érkezik.
Veled rövidebb lett a távol s ha
nem vagy napjaimban,
minden gondolatom hiányol.
Az ablakomban ugyanaz a
délután ül, mégis másképp hajlik
rá a fény, ha melletted ülve ér.
Így talál ránk az idő, halkan,
két szív között s a boldogság
valósága végre hozzám is
közelebb férkőzött.
Author: Hetei Brigitta
Ami bennem nem fér el csendben, abból néha vers születik. Írok félelmekről, hiányokról, szeretetről és arról a különös világról, amely odabent sokszor egészen más, mint amit kívülről látni lehet. Nem megfejteni szeretném az érzéseket, csak szavakat adni nekik. Mert talán a vers legszebb pillanata az, amikor egy idegen sorban valaki saját magára talál.