Egy nap a felszálló pipafüstben utazgattam, s közben elmélkedtem, hogy mit tehetnék itt a kanapén egymagamban.
Gondoltam, hogy a kelő nappal felkelhetnék, a nyugovónál megpihennék, a hold fényén repülhetnék, s a csillagok közt elveszhetnék.
Ellophatnék egy csillagot, mi az enyém lenne, a tarisznyámba hordanám s velem lenne.
A babámnak éjjel felengedném, s a fénye alatt szerelmünkre esküt tennék.
Kovácsomat kérném, hogy csillagomból fényesebbet kovácsoljék, hogy a szerelmem házát, minden este beragyogjék.
Befognám a szelet, hogy nekünk suttogjék. Eső cseppeket gyűjtenék, mivel a kertünkben locsolnék.
Villámló egek alatt előtted meggyónnék, griff hátán repülve, veled mindent elérnék.
Felhők mezején a napsugárba ketten fürödnénk, s a szellő repítene haza minket, hol gyümölcsünk leszednénk.
S ha egyszer a csillagunk fénye a szerelmünkbe kialudna, életünk végén veled szállnék, a sírba vissza.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021. 07. 11.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Author: Érchegyi Csaba Rudolf
Érchegyi Csaba Rudolf az Irodalmi Rádió szezője. 1970. augusztus 22-én születtem Esztergomban. Két testvérem van, egy nővérem és egy öcsém. Gyermekkoromat szülővárosomban töltöttem, ide jártam óvodában és általános iskolába. Korán elkerültem otthonról, tanulmányaimat innentől kezdve már Budapesten végeztem. Mérnök és létesítménygazdálkodó diplomával, továbbá technikusi és szakmai végzettségekkel rendelkezem. Korán lábra kellett állnom, hogy fenntartsam magam, így már huszonegyévesen vállalkozó lettem és a magam ura voltam. Édesanyám a Hungaroton hanglemezgyártó vállalat raktárházának volt az igazgatója, Édesapám pedig több mint negyven évet dolgozott a vasútnál, mint távközlési technikus. Három gyönyörű okos lányom van, Hanna, Hanga és Rebeka. Elváltam, ma Visegrádon élek és alkotom a vállalkozásom bokros teendői mellett. Az alkotás és a versírás nem olyan rég tört fel bennem, lassan három éve már, hogy tollat ragadtam, azóta is nagy szerelem… Apai ágon Móricz Zsigmondhoz rokoni szálak kötnek, sajnos Móricz Emília születési levelén kívül, nincs más emlék a birtokomban. Verseim, prózáim és filozófiáim ringatnak el este s néha velük álmodom. Első megbecsülésemet és költői elismerésemet az Irodalmi Rádiótól kaptam, mely örök emlék marad… Azóta már könyvben és újságban és megjelentek alkotásaim.
