Valótlan vádak

 

A pillanatban valami megszakad,

elvesződik a hihető valóság.

A szokott bizalmi hangulat hamvad,

követelőzni kezd a rút mohóság.

 

Minduntalan mélyebbre, mélyebbre szánt,

elveszti az oltalmat maga alatt.

Közben voltaképp állóhajáért bánt,

közönyös a szó iránt, tovább hasad.

 

Lehetetlen ésszel megállítani,

nem jó neki a tényekből már semmi.

Valójában jelenete színpadi,

már-már önmagát is félrevezeti.

 

Dühvel pótolja a veszettnek vélt részt,

Imbolyog a józan életszerűség.

Míg az oktalan vád égetve emészt,

legyőzhetetlennek tűnik a mélység.

 

Egyre vibrál az átláthatatlanság,

a hamisíthatatlanság homályos.

Sodródik, mint vadvízen a száraz ág,

viharba viszi küszködő ármányost.

 

Sokára megszületett áldott percben,

hirtelen végre kiegyenesedik.

Kétségek közt, de eszmél elevenen.

Hogyan juthatott ilyen végletekig?

 

Szüntelenül nem tart meg ez a talaj,

de a vájt gödröt be lehet temetni.

A fejtegetés hege meg is marad,

a lelkeket épen kell megmenteni.

 

Nem veszhet pocsolya rengetegében,

egy aprócska tisztázatlan folthalmaz.

Meg kell semmisíteni még a légben,

tovább a drága szívre nem nyilazhat.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »