Új kapukat társz fel és köszöntesz nékem új hajnalokat,
De lelakatolod őket és messze dobod a kulcsokat.
Azt mondod csillagként ragyogok néked a sötét éjszakán,
Ám számodra mégis halovány vagyok ezer másik táján,
Melyek lehetek akár szürkébbek, fakóbbak, hazugabbak,
De te akkor se szeretnéd, hogy hűségesen ragyoghassak.
Ígérgeted, hogy mindennap meleg otthonként vársz majd reám,
De mégis kint hagynál az életnek dühöngő hurrikánján.
Ma még azt mondod szeretsz, de holnap már biztos elfelejtesz.
Te, ki a szívemet akarod feltárni, hosszan kereshetsz.
Hazug, csábító szavaitoknak nem engedelmeskedem.
Hosszas játék helyett egy dobással el is temethetsz engem.
Utamat egyedül is felépítem egészen síromig,
Acél járólapoktól végig a töredezett kövekig.
Tudom lesz, kinek egyszer valódi tündöklő csillag leszek.
Ha nem, rám egy erős, magányos farkasként emlékezhettek.
Author: Kazup-Nagy Máté
Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!
