Azt érzem, ha nem mondom ki megfojt.
Megfojtasz te,
És az álnok érzés, amit te ültettél belém.
Csak állok melletted,
És mély levegőt veszek.
Egy üvegcsébe teszem az illatod,
A téli időkre, amikor már nem leszel itt velem.
Amikor azt fogom érezni, hogy eltemet a téli álom.
Majd várok a tavaszra, ami talán már soha nem jön el.
De még csak nyár van,
Még van időm.
Még elrakhatom ezeket az érzéseket befőttes üvegekbe az ínséges időszakokra.
Tele van a kamrám különböző színekkel, ízekkel, érzésekkel.
És mindet hozzád kapcsolom.
Minden címkére a te neved firkantom.
És máris arra gondolok, hogy mi lesz, ha elfogysz belőlem.
Ha már nem kapok többet belőled.
Ha csak kóstoló vagy.
De még nyár van!
Nyugtatom magam a gondolatod ölelve.
És már minden üvegem betelt.
s a maradék érzelem folyik ki belőlem és az üvegekből.
Dugig töltöttem mindent veled.
Mindenhonnan te szivárogsz,
És én próbálok még üvegeket szerezni, míg össze nem törik minden.
Papírzsebkendővel törlöm a padlóról a gondolatokat.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!
