Rózsa Iván: Azt akarják, úgy gondolják…
Azt akarja a felhősátrában rejtőzködő Isten:
Megnyilvánul végre nekünk, hogy segítsen.
Azt akarja fent, az égen a minket éltető Nap:
Nekünk süssön továbbra is nap, mint nap!
Úgy gondolja az éjsötétben világító Hold:
Az idő és a józan ész majd mindent megold.
Azt akarja a fűszál, és rajta a hajnali harmat:
Mi, magyarok ne legyünk újra orosz gyarmat!
Azt akarja a szelíd, szorgos kis hangya:
Maradjon meg a Föld, mindannyiunk anyja!
Úgy gondolja a földeken dolgozó, bölcs paraszt:
A háború csak rombol, és keserű könnyeket fakaszt.
Azt akarja az erdőn a fa, és odvában a kis mókus:
Annak, ki eddig rossz célt szolgált, legyen neve kuss!
Azt akarja minden állat királya, az oroszlán:
Ne legyen orosz érdekszféra Kisoroszi vagy Oroszlány!
Úgy gondolja e sorok írója, egy derűlátó költő:
Leszáll rögvest egy angyal a Földre; ő lesz a békét őrző!
Azt akarják a bolygók, csillagok, égitestek:
Álljatok ki emberek a békéért, ne legyetek restek!
Azt akarják növények és állatok; ragadozók és növényevők:
Emberek, fals propagandára ne legyetek többé vevők!
Úgy gondolják, tán többnyire, kik e versem olvassák:
A háborút el sem kellett volna kezdeni, de immár ne tovább!
Budakalász, 2022. március 7.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
