„Valaki, valaki emleget, oly sokat emleget”*
hisz a harcok miatt hozzám vissza nem jöhet.
Fegyverek zajától pincébe bújva reszketek.
Őrangyalom! A gyermekét féltő anya mit tehet?
Értelmetlen harc elől mondd, hová szökjek?
Bűntelen bűnhődök, mégis meneküljek?
Otthagyjak otthont, szülőt, férjet és hazát?
Ez „békefenntartás”? Ez a gaztett az égbe kiállt!
Elindul reggel. Hátán a zsákja, kezében kenyér.
Szeme még könnyes, de lelkében csillan remény.
Hinnie kell, hogy ő ide egyszer még visszatér.
Kisfia vidám, hisz tudatáig ez a borzalom nem ér.
Amerre futnak, lángol a sok ház, találat érte.
Őrangyal segíts! Utunkon kísérj el a messzeségbe.
Segítők jönnek, felébred benne újra a remény:
Estére kelve konvojuk talán a határig elér.
Jó szállásuk van: kisfia örül, s anyjához bújva pihen.
Önzetlen segítők várták: a nemzeti összefogás ilyen.
Drága őrangyal! Hálámmal most tehozzád fordulok:
Imát mondok, „s megáldom a legdúsabb pillanatot”*
*Ady Endre: Valaki emleget című versére iródott
Author: Holéczi Zsuzsa
Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem, előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...
