Gyógyíthatatlan sebek?
Morzéztam a hűs őszi széllel
Kártyáztam a zordon esővel
Érzem ,sírba borult ifjúságom
A reményt csak unokáimtól várom
A villámok ismét megérkeztek
Vajon hova súlyt le haragjában
Maradék erőmmel elkerülni vágyom
Ha kérdik én vagyok-e én
Válaszom csak csont és aszalék
A lelkedet elrejtetted, de hova
Csupán csak búba és bánatba
Hullanak a káromló szavak
A hazugság, s a rágalmak gyilkolnak
A múltban épült várak leomlanak
A hamis bálványok pedig megtipornak
Ha a Mózesi törvénytáblák elporladnak
Ha a természetellenes erők összefognak
Ne reménykedj földi megújulásban
Szorítsd magadhoz szeretteid
Vedd hátadra halmozódó terheit
Nyújts fogódszkodót vigasztalás helyett
Tégy meg mindent, amit ember megtehet
Majd lógasd csak lábadat az élet viharában
Talán egy kóbor angyal magával visz az égbe
Vagy terítsd ki szárnyadat a szürkülő homályban
S repülj, repülj a szeretetlángban
Reménykedj csak az ég áldásában
Az Úr igéjében, s a feltámadásban.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
