Az utolsó húr is elpattant
oh, én egyetlen daloló gitáromon.
Kész, ennyi, örökre vége van,
ő már végleg meghibásodott.
Nem köszön vissza az a húr már
soha, oh, soha és sohasem.
Vele biz’ csak te tehetted ezt,
s amit csúfos ajkad odatett.
Nem dalol már többé énnekem
egy húr se, a gitár meg pláne.
Kérdi tőlem: ,,Hogy tegye jóvá?”
S én meg felelem, hogy sehogyse.
Author: Tyukody Ruben
Tyukody Ruben vagyok, írok, költök, mesélek, és a többi. 2008-ban születtem Nagybányán, majd egy évvel később egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet éltünk a családommal. Most éppen Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel. Az irodalommal már 3-4 éves korom körül köszönőviszonyban voltunk, akkor szerettem néha meséket mondani, később pedig én is próbálkoztam a mese- és történetírással. Versekkel 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni, azóta folyamatosan próbálom keresni a stílusomat, egyszer lehet, hogy meglesz, meg hát drámám is van egy-kettő, de azok kevésbé fontosak. Íráson kívül néha még zongorázom, színészkedek egy drámaszakkörön, cserkészkedem, és azért a barátaimat is boldogítom:) Jó olvasást mindenkinek kevésbé- vagy jobban értékelhető írásaimhoz!!