Egy kedves arc

Egy kedves arc

Szörnyű hiányérzetem van:
eltűnt egy kedves arc az utcánkból
Kerestem, kutattam,
sehol sem találtam.
Pár napja kaptam a szomorú hírt
gyors, váratlan távozásának,
Megrendülve álltam az utcán
ürességet, s fájdalmat éreztem magamban
Mi gyorsan jelét adta hiányának:
szinte magam előtt láttam
ahogy söpri a lehullott faleveleket
S mosolygós tekintettel
barátsággal felém átinteget
Mindig volt egy udvarias kérdése
hogylétem, s unokáim felől érdeklődve
A tisztaság, kis kertjük
rendezése volt a záloga
a jó szomszédi együttlétnek
Pedig nem volt hozzá kegyes a sors
Fiának korai elvesztése
s férje távozását követő egyedülléte
fájó sebeket vágott életébe
Mit csak gyermekei, unokái
szeretete enyhítette
Ha tükörbe nézek
s látom fehér hajam, s ráncaim
emlékeztet az élet rendjére:
számomra sem vár irgalom
Kapaszkodj hát szeretteidbe,
s hallgasd a szeretet szavát
Ne háborgasd a szomorú
ősznek békésnek tűnő nyugalmát
S raktározd el emlékeit
az elmúlt idők történésinek
És ne feledd a jó szomszéd
mindennél többet jelenthet.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »