Messze még a Karácsony!

A híradóban új bemondó:
– „ nem találják,
leégett a tanuk szerint,
harcok folynak, felrobbant megint,
terjed az AIDS,
esőtlen az idei nyár,” –
és egy jó hír;
nyereséges a fegyvergyár!

A tanár elmondja az anyagot,
– annyi van,-
tanítani nem ér rá!

A kutya csak csontot kapott,
– ne hízzon a dög, –
menjen világgá!

A néni,
– mert nem járt a lift,-
ideges a boltban!

Anyukát lánya hívta
– havonta egyszer, –
hogy jól van?

Odébb löktek egy gyalogost,
az előadás elmaradt!

Ruhát vettél névnapomra?
Szűk volt és szakadt!

A zenekar még próbál,
addig a zűrzavar!

Látod, barátom?
Csak december tíz van!

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole 

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nyári pipacsok

Elhulltak a nyári pipacsok, szirmaikat szerte fújta a szél, rongyos kopott kis szerelem, felszáradt könnyek közt henyél. Szebb időkre emlékezve, hol kéz a kézben jár,

Teljes bejegyzés »

Tikkad

Bátorodik már a nap, s tüzes izzással önti el a tájat. A hajnali pára cseppek, már a múlté. Mintha teremtve soha nem is lettek, volna.

Teljes bejegyzés »

Ne fakuljon

Miért fáj így a szerelem, s miért fáj, hogy te nem is tudhatod. Miért fáj, hogy minden nap látlak, s te még csak nem is

Teljes bejegyzés »

Harsogni remélne

Annyi mindent mondanék, s oly némák a szavak, szememben a fény, mely szívemből szaval. Nézz hát most bele mélyen, S hallgasd, hogy zenél a lélek,

Teljes bejegyzés »

Ha meghalok

Meghalok, és te észre sem veszed, csendben hagyom itt e világot. Hátra hagyok mindent, mindent mi eddig bántott, itt hagyom a világod. Egyedül maradsz, rám

Teljes bejegyzés »

Eső voltam

Eső voltam, s nyári záporként, hajadon végig csorogtam. Lemostam arcod minden ráncoló bánatát, s szemeid csillogásában úgy érintettem bőröd, mintha nem jönne el a holnap.

Teljes bejegyzés »