Cirmi kezdetben nagyon játékos, hétköznapi kis cicának tűnt. Gyakran a szomszéd kerítésnél szimatoló dalmatához dörgölődzött, vagy fára mászott, ahogy a nagyobbaktól látta. Igazából minden csínytevésben benne volt. Legtöbbször a kert sáros részén hempergett és a macskáktól szokatlan módon, dézsában összegyűlt esővízben fürdött, ahogyan barátja, a dalmata.
Cirmi kedvenc szokása volt, hogy amint Kati néni kinyitotta a kertajtót, azonmód besurrant a tisztaszobába, gondosan a szőnyeg közepére telepedett és szinte vigyorgott örömében. Sárosan, mocskosan. Kati néni feje pedig lilult a méregtől. Cirmi bajusza remegett, úgy nevetett magában gazdája szilvaszín fején.
Kati néni sokáig próbálta leszoktatni Cirmit a malackodásról, de nem ment neki. A kismacska nap mint nap zsiványkodott, Kati néni pedig szépen lilult szokás szerint, majd egyszer gondolt egyet és szúnyoghálót szereltetett a kerti faajtó elé. Ezzel szinte lezsilipelte a bejáratot. Innentől kezdve Cirmi már nem tudott bejutni a lakásba. Egy ideig durcáskodott, majd idővel megszokta az új rendet és a hidegebb napokon fürdés után behúzódott a cicaólba. Mert bizony Kati néni a szomszédok tanácsára vett neki egy kis lakot. Kati néni szerette dögönyözni Cirmit, aki ilyenkor meglepő módon cicaként viselkedve dorombolt.
Ahogy múltak az évek, mindketten megszokták egymás rigolyáit. A kerti ajtó gyakran nyitva maradt, de Cirmi egyszer sem ment be a lakásba. Ősz volt már és Kati néni fájlalta a lábait. Kitotyogott a kertig és Cirmit kereste tekintetével. Ő a cseresznyefán ült és a repkedő madarakat nézte, majd észrevette az öreg gazdit. Gondolt egyet és talpait alaposan megtörölte a fűben. Kati nénit figyelte. A gazdi elmosolyodott és felhajtotta a kötényét, ahogyan régen, aratáskor szokták. Akkoriban a kaszálóknak vitték így, kötényben a friss kenyeret, hagymát és kolbászt.
Cirmi elindult Kati néni felé és beleugrott a köténybe. A gazdi bevitte a meleg szobába és a hátát simogatta. Cirmi dorombolt és mosolygott. Jó szokásukká vált ez a játék. Ha Kati néni kötényét felhajtva az ajtóba állt, Cirmi megtörölte lábait és felugrott a gazdi ölébe. De magától, önállóan sosem ment be a lakásba. Azután történt egyszer egy igaz és máig furcsa dolog!
Nyár volt már, napfényes nyári délután és a kertajtó ismét nyitva állt. Cirmi a cseresznyefán csücsült és a repkedő madarakat nézte, amikor megrezzent és a ház felé fordult. Megtörölte a lábait, – majd ahogyan már évek óta nem tette, – fürgén a szobába futott. Kati néni ájultan ült a fotelben és sipítva vette a levegőt. Cirmi az álla alá bújt és feldomborította a hátát, majd lassan megemelte a gazdi fejét.
Így találta meg a látogatóba érkező szomszéd, aki azonnal mentőt hívott. Az orvos elmondta, hogy Cirmi segítsége nélkül Kati néni megfulladt volna.
Eltelt egy hét és a gazdit kiengedték a kórházból. Amint hazatért, Cirmit kereste.
Az öreg macska soványan, fázósan kibújt a cica ólból és a lábait tisztogatta a fűben, majd várt. Kati néni hiába hívta, a cica nem mozdult, csak várt. Ekkor Kati néninek eszébe jutott a kötény. Gyorsan felvette és felemelte az elejét. Cirmi ekkor odafutott és beleugrott.
Azóta a kötény a kertajtóban egy szögön lóg és Kati néni mindig felveszi. Cirmi tudja a rendet. Önállóan sosem megy be a lakásba. Amint Kati néni felemeli a köténye elejét, Cirmi lábat töröl, nekifut és felugrik a gazdi ölébe, ahol rögtön elalszik.
És Cirmi álmában mindig mosolyog.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole