Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Magyar hazánk Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit. A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él. Egy
Az én hazám Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden. A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít. A
Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt
Pár lépésre a lélektől Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok. Hozzám szól egy hang, Indulj el te
Éjszakai bagoly lettem. Egyedül, itt ülök szobámban, szótlan. Künn kuvikol a sötét éjszaka. Már rég elmúlt éjfél, de itt bent a fény ég még. Fáradhatatlanul írok. Megállni, pihenni nem tudok. Egyre
Az égszínkék tavaszi égbolton fehér barika felhők sokasága legelészett. Lassan ketté oszlottak és előtűnt egy keskeny sáv a partok között. Milyen lélegzetelállítóan szépet teremtett a
