Oly váratlanul csapott le rám, mint csillagos
nyári éjszakán eltévedt, kósza villám.
Vártam, elmúlik-e, aztán a felismerés
nyugtalan nyugalma hullt rám…
Nem kell többé könnyért vett rózsa!
Nincs értéke sosem volt érzés ezernyi szirmának.
Térdrehullt szerelem egyetlen oltára az
elfelejtett csókokból állított szívszülte bánat.
Egyszer elszáll az önfeledtség,
s szívünkben kinyílik a szánalom virága.
Elszáll…
S ott állunk, csupaszon, kendőzetlen
s hirtelen rácsodálkozunk egymásra…
Author: Tóth Szilvia
Nem vagyok más, csak egy törékeny angyalszív, harmatgyöngy a hófehér liliomon, szösszenetnyi „Szisszenet”. Egy létérzés, amit talán éreztél már… Egy pillanat, amit megéltél. Egy gondolat, ami már benned is megfogant. Angyali világralátás. Olvass, érezz, s fogadd magadba, ahogy szeretnéd…