Egy magas budai ház kapaszkodott a meredek utca közepén, hogy támaszt és gyógyulást nyújtson az emeletére felbaktató ifjaknak a logopédiai foglalkozásokon. A lift már megszokásból állt meg itt és kitette vidáman csacsogó terhét az egyik ajtó előtt.
Bent a gyerekek szülei a tágas előtérben várakoztak. A kicsik közül többen a lábaikat összezárva hintáztak a székeken, néhányan pedig négykézláb kergetőztek a várószoba meleg szőnyegén. Az egyik kislány, Csilla, épp öt éves volt és szemmel láthatóan nagy gonddal tanulmányozta a falakat tarkító, színes festményeket.
A szülők megbújtak a sarokfotelek mélyén és onnan vigyázták kedvenc csemetéiket. Ők már észrevették az előtér közepén nyíló ajtón a jó nagy betűkkel kiírt szavakat: GABI NÉNI. Bent pedig egy filcből készített narancssárga mosoly-jel is várta a beszélgetésre érkezőket.
Ekkor kinézett egy kedves fej, és meg is szólalt:
-Szervusztok gyerekek! Csillát keresem! Merre vagy? – kérdezte és körülnézett.
A kislány már nagyon várta, hogy sorra kerüljön. Vidáman ugrott fel.
-Itt vagyok! – kiáltotta mosolyogva és befutott Gabi néni szobájába.
Kényelmes hellyel kínálták, ismerkedtek, beszélgettek, majd Gabi néni azt mondta, hogy:
-Néhány rajzot mutatok neked. Ide teszem őket az asztalra. Légy szíves mesélj, mondd el, mit látsz a képeken! – kérte és egy nagy autót ábrázoló lapot tett a kislány elé.
– Tehejautó! – mondta Csilla nagy vidáman.
– Ügyes vagy! És itt mit látsz? – kérdezte Gabi néni, miközben egy gombolyaggal játszadozó kismacska került elő a rajzok közül.
– Sziszamisza! – vágta rá Csilla büszkén. Ész egy jabda!
Gabi néni elmosolyodott, majd előállt a harmadik képpel. Ezen egy kisfiú és egy kislány mérleghintázott a játszótér közepén. Szép rajz volt, színes, vidám. Szinte hallani lehetett a hinta nyikorgását és a gyerekzsivajt. Még a kérdés sem hangzott el, Csilla már felkiáltott:
-Én isz nagyon szejetek libidókázni!
-Ez nagyon érdekes! – nevetett Gabi néni és megsimogatta Csilla fejét, majd behívta a szülőket is egy közös megbeszélésre. Tíz perc múlva a család elégedetten távozott.
Ahogy a bejárati ajtót nyitották, a lift komótosan eléjük csusszant, mintha már várta volna őket.
A közeli játszótérről pedig egy pillanatra még hallani lehetett egy “libidóka” vidám nyikorgását…
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole