Rózsa Iván: Lassan már…

Rózsa Iván: Lassan már…

Fogynak, egyre fogynak…
A fogyasztói társadalmakban nem csupán az áruk fogynak az áruházak, üzletek polcairól; hanem fogynak, egyre fogynak, lassan már elfogynak az egyéniségek is…

Örüljünk?
Ahogyan öregszünk, az idő egyre szalad, és egyszer eljutunk addig a pontig, hogy lassan már annak is örülünk, hogy gond nélkül ürülünk és törölünk…

Polcok
Levette a vásárló a polcról a tejet és a sajtot. Ez elég gyakori eset. Levette a könyvmoly a polcról a kedvenc könyvét. Ez ritka történet, egyre ritkább, lassan már ritkaságszámba megy…

Poligám
A poligám Don Juan mindenkit egyformán szeret; csak lassan már azt sem tudja; hányat és utoljára kicsodát?! De legfőképpen önmagát imádja!

Imám
Az álszent imám más farkával veri a csalánt. Miért nem akar szent mártírként ő minél előbb a Paradicsomba kerülni?! Ahol csodaszép szüzek és mindenféle jók várják. Ha várja valaki vagy valami egyáltalán; vagy lassan már a pokol hívogatja; mások fanatizálása, felheccelése, (ön)gyilkosságba kergetése miatt…

Müezzin
Régebben a minaretből a müezzin kántált, ahogy a torkán kifért; és feleselt a szomszéd mecset müezzinjével. Manapság már lassan mindenütt minden gépi hangról megy…

Ulcinj
Van valami semmihez fogható bája annak, ahogy strandolsz a tengerparton, míg közben a közeli mecsetből szól a müezzin kántáló hangja. De lassan már emlékké szelídül a tavalyi nyaralásunk…

VHK
Igazuk van a „Vágtázó Halottkémek”-nek: lassan már ők, a halottkémek, a végső azonosítás emberei kellenek ahhoz, hogy eldöntsék; él-e még vagy immár tetszhalott állapotban leledzik az emberek többsége?! Sőt, még rosszabb a helyzet olykor: netán emberi hangokat utánzó gépek szintjére süllyedtek egyesek?!

Armageddon
Lassan már vége a világnak… Közeleg a vég? Vagy „csak” a második eljövetel? Elkerülhetetlen, mert látnokok megjósolták?

Világegyetem
Persze azzal, ha elpusztulna a földi élet, még nem lenne vége a világnak; „csak” az emberi civilizációnak. Önzésével lassan már ilyen helyzetbe hozza magát az emberiség… „Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág.”

Első és utolsó robbanás
Talán ősrobbanással jött létre a világegyetem. És talán utolsó robbanással telik le a Föld nevű bolygó mandátuma, és kilép az égitestek sorából, illetve apró darabokra hullik…

Vége egy dadaista kalandnak?
De nem lassan, hanem már nagyon gyorsan kell cselekednie, és nem csak otthon malmoznia, minden igaz embernek, hogy elkerülhető legyen e katasztrófa. Természetesen ez a végkifejlet csak nekünk, nálunk következne be; mire az Univerzum csak legyint, és új bolygót hajt… „Vége e kalandnak, (…) most!” Egy abszurdisztáni dadaista kalandnak…

Budakalász, 2023. január 21-24.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchat éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kettőnk szerelme

Ott vagy mikor aranyló csillagok ragyognak kezemben, Tarka virágok virítanak a lelkemnek mezején, S az illatuk, szivárványos ruhájuk nyitnak meg engem, S csak nevetni tudnék

Teljes bejegyzés »

Elképzelem

Havas hegyek képe szemem elé tárul, Melytől lelkem s elmém sokáig elámul, Hogy mily kincsek léteznek eme világon, Mily csodák rejtőznek a messzi tájakon, Miknek

Teljes bejegyzés »

Jön s megy

Ismeretlen napon rejtett ösvényen keresztezi utam, S nyújtja felém kezét, mint barátságnak vastag kötelét, Mely talán kiállja az eltéréseknek éles pengéjét, S nyugodt szívvel mondhatjuk

Teljes bejegyzés »

Emlék, álom

Ágyamnak kényelmében a kedves arcára emlékezem, S mily szép lenne karjai közt nem lenni e zajos világon, Újra élénk érzelmek lángjával lenni mesés csókokon. De

Teljes bejegyzés »

Szentesti táj

Puha lepedője nélkül kényszerül álomra a vidék, Szürke, gyűrött, tépett fátyol terül végig puszta tájakon, Fagyos halk szelek suhannak suttogva végig éjszakákon, S adják át

Teljes bejegyzés »

Menő mű-nő

Én vagyok a legjobb csajos, csinos, s kissé bögyös-faros. Csodálatos szép testemre ráfeszül a ruhám, homlokig érő pillámmal csábos lesz a búrám. Sűrű, sötét tetkóimmal

Teljes bejegyzés »