Szeretsz utazni?

Szeretsz utazni?

Szeretsz utazni? Jönnél e velem?
Igen? Akkor jer fiam, gyermekem.
Állj itt a peronon, így, mellettem szépen.
Mindjárt jön a vonat, a hangos, hirdeti éppen.
Várj csak. Mi az? Nem hallom rendesen.
Ja értem. Ez nem a miénk. Egy IC suhan át, s azt közli lelkesen.
Jön már. Láttod? Hogy robog tova.
Ám, érkezik vonatunk. S ott áll, a forgalmista, készen inditásunkra.
S ki idáig utazott. Az most búcsút int a Mávnak.
Ellegáns egyenruhában, a kalauzok már csak jelzésre várnak.
Fehér zöld tárcsája már kéri is a jelzést.
S mikor megkapja, függőleges mozgásba folyova, kezdi a menesztést.
Közben a személyzet, a fedélzeten újra.
Üdvözlés után, már zebrával kezében, indul útra.
Új felszállók jegyét, berletét, kéri kedvesen.
Kedvezmény. Ellenőrzi s megy tovább illedelmesen.
Közben, repül a táj, szemünk az ablakra tapad.
Az állomás már a múlt, rég mögöttünk maradt.
Falvak és városok,tanyák, közel s távol.
Hegyek, folyók, tavak, vagy csak egy vad, ki a fák közt táncol..
Hogy mit? Hogy csak ennyi a kalauz munkája?
Nem. Dehogy. Az ő felelőssége a vonat és utasok biztonsága.
Fűtés, világítás plusz menetirány tábla.
Ajtózárás, minden, hogy működjön a vonat, indulasra várva.
S persze ha útközben, bármi ha történik, az ő dolga intézni.
Baleset, dohányzás, vagy ha rosszul lesz egy néni..
Igen. Kereskedik, jegyet is adhat..
Hivatását szereti, s ezért egy életen át tanulhat..
Hozzánk is ide ér. Annyit mond. Jövök egy pillanat.
Visszatér, kezel s már indul is, nem marad.
Nézd csak! Milyen szép szarvas, az izgalom, megragad.
Így merülünk ismét a kinti világba.
Ocsúdni kék, megérkeztünk a végállomásra.
Leszállunk, menjünk, van tömeg rendesen.
Látod a kalauzt? Még dolgozik lelkesen.
Kezében már ott van, zárjelző tárcsája.
Vonat végére teszi, a szabály így kívánja.
Így jelölik nálunk, plusz két vörös fénnyel.
Majd mesélek még. Most menjünk, pozitív reménnyel.

2022. 02. 07.
Felföldi Lajos

Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »