A költészet forradalma

Zászlód már megkopott.

Megtépázva lengedez.

Ma embere szégyent ragasztott

Régi hírnevedre.

 

Ez a jelen gyalázata.

Vérzik érted a lelkem.

Csak állsz egymagadban

Leszegett fejjel.

 

Vársz a kárhozatra,

De ezt tétlen nem nézhetem.

Most szükség van forradalomra.

Itt az idő a cselekvésre.

 

Barátaim, tollforgatók!

Büszkék legyetek!

Testvéreim, rímfaragók!

Szárnyaljatok velem!

 

Ebben a társadalomban

Fel kell nyitnunk szemeket.

Ránk vár a tanításuk arra,

Hogy tiszteljék a Költészetet.

 

Tüzed ki nem aludhat.

Táplálnunk kell!

Fényed határtalan.

Ragyogj hát a végtelenbe!

 

Vedd vissza koronádat

És méltó dicsőségedet!

Te istenek legnagyobbika,

Te örökké tartó

Nagybetűs, igaz szerelem.

 

2023.

Révész Danuvia
Author: Révész Danuvia

Révész Danuvia vagyok, ezen a művésznéven írok. Dunaújvárosban születtem, itt végeztem az iskoláimat is. Szerintem én azóta faragom a rímeket, mióta megtanultam írni, mivel nekem a dédapám, Révész László is költő volt, és rendkívül szoros volt a kapcsolatunk. Jelenleg Veszprémben élek. 18 éves koromban publikálták először versemet. Azóta több versem és novellám is megjelent irodalmi folyóiratokban és antológiákban, online és nyomtatott formában is – ezek még a saját nevemen. 2017-ben magánkiadásban megjelentettem az első kötetemet. Nálam a költészet és az irodalom nem egy hobbi, hanem életforma.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz

Author: Tornyai Noémi Kisiskolás koromtól kezdve írok verseket és meséket, amiket mindig nagy örömmel olvastam fel a testvéreimnek. A gimnáziumi és egyetemi évek alatt inkább

Teljes bejegyzés »

Kifogás ès mentség

Kifogás és mentség.   Keresünk, kreálunk őket.Csak hogy megvédjenek minket.   Azt hisszük, ha mögéjük bújunk, az igazság is megváltozhat.Ez bizony hiú ábránd csupán.  

Teljes bejegyzés »

Az elhagyott esernyő átka

  Volt egyszer egy magányos ember, Férfiként jött a földre lelke. Nem lelte a szeretet hangját, Ezért soha nem csapott lármát.   Volt neki gyönyörű

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek adtam

Volt, akinek nevetést. Volt, akinek könnyeket. Adtam magamból reményt, aztán el is vettem. Valakinek emlékeket. Valakinek feledést. Valakinek csak a csendet adtam, hogyha kért. Volt,

Teljes bejegyzés »