Az álmodozás

Az álmodozás.

Az álmodozás a humor vasárnapja
De hova rejtettékek az éjszakám fényeit
Hogy ne szálljon álom bús szemeimre
Így hiába várok a vasárnapi ünnepre.

Zúg a fülem a háború harci morajától
Gyermekek sírása, asszonyok jajszava
Kíséri a háborúba indulók bakancs-zaja
Búcsút inthettek, dalotok senki sem hallja

Ti vagytok a legolcsóbb vitéz legények
Mivel retúrjegyet felesleges is kérnetek
Lábujjatokra akasszatok csak dögcédulát
Hisz kijevi néptribunusotok áldást sem ád

Otthonotokban dörömbölnek a csicskások
Keresnek, kutatnak,pedig már nem vagy ott
Mivel a listán duplán szerepel a neved
Így gondolják otthon hagytad lelkedet

Mert a lelkedet is besoroznák a csatába
Kevesen vannak, győzelemnek ez az ára
Ha magyar vagy jó leszel csak tölteléknek
Kevés gondot fogsz okozni az ukrán népnek

Nem kell majd bajlódni a magyar nyelvvel
Az iskoláitok a bolhapiacon könnyen elkel
Nem fenyeget a Turul madár kiterjesztett szárnya
Zelenszkíj szobrát állíthatják az ősi magyar határra. az ősi határra

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »