Békére várva

Bú szövi át átkos napjaikat,

Boldogtalanság mélységből árad.

Bent is hideg marja álmaikat,

Baj, végleg temetik a honvágyat.

 

Érzik a teljes védtelenséget,

Értelmet a gondolat nem teremt.

Érik a csúfos, fájdalmas végzet,

Építeni jövőt így nem lehet.

 

Kong a barakk, mit is remélhetnek,

kapu zárva, ki se szökhetnének.

Könny lepi fátyolként a szemeket,

Kínlódás gyötör, remeg a lélek.

 

Elhalványodott képe a múltnak,

Emészti a jelen vesztesége.

Ennyi az ember, léteket zúznak,

Egyre vágyik, csupán a békére.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Reliktum – Grindadráp

“Gondolkoztál már azon, hogy miért vetik magukat partra a cetek?” Author: Erdős Viktória Hiszem, hogy az írás – csak úgy mint bármelyik másik művészeti ág

Teljes bejegyzés »

Hullócsillag

  A Hullócsillag elmúló villanása. Magányosan ballag Ő, keserű a pillantása, Lenéz ránk a magasból, tekintete nehéz, felfoghatatlan az a nagy teher, ami az Ő

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Látod-e?

Benne látod-e a viruló rózsában, az érlelő búzában, a kenyérben és a forrásban, az ég tiszta kékjében, a virágok tarka színében, napkeltében és napnyugtában? Hallod-e

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ne vidd el a nyarat!

Ne vidd el a nyarat! Hát már megint elindultál! Pedig tavaly szentül ígérted, hogy legközelebb már maradnál. De a villanyoszlopon észrevettelek. Ott álltál te is

Teljes bejegyzés »

Az ezüst fonál

1. Fejezet: Az érzelmek visszhangja A LunaVerse félhomály-erdeiben a csendnek súlya volt. Nem ürességet jelentett, hanem feszült várakozást, mintha a világ minden levele és ködpásztája

Teljes bejegyzés »