Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem
s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok.
Nektek, kik megadtátok nékem
szusszanó létemben a fény-pillanatot.
Vesszen, mi múlt, háborgás nélkül,
elillan, eltűnik, s én hagyom.
Kezemben a jelen gyöngyen írt lapja
szeretet – szó, vágyott oltalom.
Nem tudom hová, s mivégre vezet
ez a szárnyaló, reppenő angyali út…
Most szavak selyméből fonok
magam köré hála koszorút,
s rátok adom!
Author: Tóth Szilvia
Nem vagyok más, csak egy törékeny angyalszív, harmatgyöngy a hófehér liliomon, szösszenetnyi „Szisszenet”. Egy létérzés, amit talán éreztél már… Egy pillanat, amit megéltél. Egy gondolat, ami már benned is megfogant. Angyali világralátás. Olvass, érezz, s fogadd magadba, ahogy szeretnéd…