Hétffőn, egyedül a parkban

 Ez a vasárnap is elmúlt. 

Már csak egy emlék, 

mikor is egy szürke, unott hétfő 

köszöntött reánk ismét. 

 

Én meg délelőtt, itt a közeli park 

egy eldugott szegletén, 

távol a tülekedéstől, távol a lármától, 

a város minden bántó zajától, 

itt ülök egy félreeső padon egyedül. 

Itt ülök, hol a napsugár is még ismeretlen vendég 

S hol csak magam vagyok otthonos. 

 

Merengek. 

Csendben, némán szemlélem 

a környező, külső világot. 

Egykor, a múltban  tán még ismertem. 

Itt ma már csak egy kívülálló idegen, 

csupán megtűrt vendég vagyok. 

 

Ez már rég, nem az én világom. 

Új, fenyegető, félelmetes és ismeretlen hon,  

teli megannyi veszéllyel, csapdával, buktatóval 

s undorító hazugsággal. 

 

Ez a mostani világ számomra kiismerhetetlen 

s idegen lett ma már. 

Igen, valóban. 

És miközben itt ülök,  

megvallom azon tűnődöm, 

vajon az egykor vallott régi mondás, hogy  

“Élni szép, és élni jó”, ma már többé nem más,  

mint pusztán ámítás, hogy azt ne mondjam 

szintiszta hazugság?! 

 

Ma már jobb volna tán innen elmenni. 

Mindent itthagyni, mindent elfeledni 

s már  pihenni valahol, lent mélyen, 

a drága föld szerető, puha lágy ölén, 

és egy szebb, élhetőbb s igazabb 

világról álmodni eközben. 

 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Ez a mostani világ számomra kiismerhetetlen
    s idegen lett ma már. ”

    Kedves Tonió!

    Egyetértéssel olvastam a kiemelt soraid. Igen, én is ezt érzem, de van még korunkbeli, akik még tudnak egymással érdemben is beszélgetni, akárcsak a múltról is, de még ebben az életben is találhatnak olyan kikapcsolódást, ami független a mai világtól és amiben jól érezheti magát az ember.

    Szeretettel: Rita🌷

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Aranyszálak

  Már rosszul kezdődik az egész. Üzen, hogy késik, ami korábban még soha nem fordult elő. De pár perc után befut, egyenesen a munkából jön

Teljes bejegyzés »

Árnyék a felhőkben

    Orson nadrágját porolgatva feltápászkodott és miután szeme hozzászokott a hajnali félhomályhoz, óvatosan körülnézett. Egy temetőben ébredt. A tegnapi lövöldözés után nem csodálkozott volna,

Teljes bejegyzés »

A CSÚCSON

Mielőtt bezárnám kis szobánk ajtaját, még egy utolsó pillantást vetek rá: igaz, az ágyakat nem vetettük be, de az asztalon semmi fontosat nem hagytunk. Végre

Teljes bejegyzés »

Kilakoltatás

– Kinyitni!   Ádám riadtan kapta fel a fejét és kinézett az ablakon. Egy ismeretlen, kékes fekete kabátot viselő férfi állt odakint és határozottan kopogott

Teljes bejegyzés »

Darabra

Nem tudni Nappal van-e még Vagy már éjjel Melyik hét Melyik napja Zúg a neon De magunkba fojtott üvöltésünket Nem hallja senki Csupán számon tart

Teljes bejegyzés »