Hétffőn, egyedül a parkban

 Ez a vasárnap is elmúlt. 

Már csak egy emlék, 

mikor is egy szürke, unott hétfő 

köszöntött reánk ismét. 

 

Én meg délelőtt, itt a közeli park 

egy eldugott szegletén, 

távol a tülekedéstől, távol a lármától, 

a város minden bántó zajától, 

itt ülök egy félreeső padon egyedül. 

Itt ülök, hol a napsugár is még ismeretlen vendég 

S hol csak magam vagyok otthonos. 

 

Merengek. 

Csendben, némán szemlélem 

a környező, külső világot. 

Egykor, a múltban  tán még ismertem. 

Itt ma már csak egy kívülálló idegen, 

csupán megtűrt vendég vagyok. 

 

Ez már rég, nem az én világom. 

Új, fenyegető, félelmetes és ismeretlen hon,  

teli megannyi veszéllyel, csapdával, buktatóval 

s undorító hazugsággal. 

 

Ez a mostani világ számomra kiismerhetetlen 

s idegen lett ma már. 

Igen, valóban. 

És miközben itt ülök,  

megvallom azon tűnődöm, 

vajon az egykor vallott régi mondás, hogy  

“Élni szép, és élni jó”, ma már többé nem más,  

mint pusztán ámítás, hogy azt ne mondjam 

szintiszta hazugság?! 

 

Ma már jobb volna tán innen elmenni. 

Mindent itthagyni, mindent elfeledni 

s már  pihenni valahol, lent mélyen, 

a drága föld szerető, puha lágy ölén, 

és egy szebb, élhetőbb s igazabb 

világról álmodni eközben. 

 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Ez a mostani világ számomra kiismerhetetlen
    s idegen lett ma már. ”

    Kedves Tonió!

    Egyetértéssel olvastam a kiemelt soraid. Igen, én is ezt érzem, de van még korunkbeli, akik még tudnak egymással érdemben is beszélgetni, akárcsak a múltról is, de még ebben az életben is találhatnak olyan kikapcsolódást, ami független a mai világtól és amiben jól érezheti magát az ember.

    Szeretettel: Rita🌷

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »

Két méter

  Aminap mikor nálad jártam, merengtem, Két méter föld választott el és remegtem. Tudom, hogy mikor búcsúznom kellett tőled, Sajnos örökre szólt, nem egy esztendőre.

Teljes bejegyzés »

A szív matróza

Légből hulló arany, mint folyó, úgy áradó, rajta ezüst hajó, amin bronz látható. Abban van egy ember, kinek kezében kormány hever. Erős kézzel fogta eddig,

Teljes bejegyzés »

Ébredő nemzet

Ébredj világ! Ébredj nemzet! Tűnjön el, ki gyáva, reszket! Fusson innen mind, ki megvet tégedet te drága nemzet.   Ne csak szóval, tettel álljunk,
 útra

Teljes bejegyzés »

Úgy szeretlek…

Úgy szeretlek, mint tűz a száraz ágat, Felemésztő lángvihar a szalmaszálat, Mint fáradt madár a szellőt tenger felett, Mely életet ad és pihentető helyet.  

Teljes bejegyzés »