A művészek többségének életeleme a műtermek harsogó kesze-kuszasága, a dohányfüsttel keveredett jellegzetes festékszaga. Sokszor alkotótársakkal közösen modelleken osztozva inspirálják egymást műveik megalkotásában.
Hátat fordítva a műtermek kihívó világának, egymaga készül utolsó portréjára a korosodó, őszhajú festő. Élő modell nélküli, saját világába zárkózott. Gondolataiba merülve dolgozik. A csendes helyszínt tudatosan választotta, múzsájára, szerelmére emlékezve. A tragédia előtti, meghitt évek szobája valójában semmit sem változott, meg sem kopott. A porcelán hasas váza hiányzik csak az ablakból a gondosan válogatott kedvenc virágokkal. A szobasarok puritán egyszerűsége fontos a festő számára. Semmilyen zavaró körülmény nem akadályozhatja meg történetük felidézésében. Elhatározása szerint, megismerkedésük évfordulóján, ezen az estén fogja befejezni művét.
A szoba szűk. A bezártság érzését, a kinyitott fehér spaletták oldják, megbontják az utca komor látványát. A heverő melletti falra gondosan felakasztja zakóját. Alig feltűrt ingujjban szándékosan ünnepi öltözetben fest. Maga elé képzeli a felejthetetlen barna szemeket, a majdnem fekete hajú nőt, finom ívű szájával, kissé ovális arcával. Az asszony szerette a rendszeres kiruccanásokat, a közeli, Krúdy hangulatú kisvendéglőbe. Olykor csak egy pohár Hárslevelűre megszomjazva tértek be. Szerette a férfi öltöny viseletét, a hófehér inget mellénnyel és nadrágtartóval, nyakkendővel és az elmaradhatatlan kalappal. A leheletvékony fémkeretes szemüveget is együtt választották. Ő maga mindig kiskosztümöt hordott, krémszínű selyemblúzzal, magasan záródó gallérral, éppen a fülönfüggőkig A vásznon lassan kirajzolódik életének kedves arca. A portré nagy része ráérősen de flottul készül, míg az orr alatt a festő keze lelassul. Alázatos figyelemmel közelíti ecsetét a száj vonala felé. Gondolatai belekapaszkodnak a közös vasárnapi ebédek jó hangulatú nevetésébe.
Testével kissé előredől. A tehetséges kéz mint mindig most is engedelmeskedik, és a képzelet unszolására, ecsetével összehangolódva előhívja múzsája mosolyát. A mű hamarosan elkészül, végeztével alig láthatóan a művész neve a vászon szélére kerül. Bár az elismerés a tehetséges alkotót illeti, mégis a festmény tárgya marad a kíváncsi tekintetek középpontjában mindörökre.
Author: Rodé Klára
Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com