A szerelem szigete

A szerelem szigete

 

A Margit hídon Pestről Buda felé haladok,

szerelmem jön a túloldalról, büszkén ballagok.

 

Megpillantom kedvesem piros pöttyös szoknyáját,

hófehér harisnya öleli mindkét bokáját.

 

Színpompás napsütésben tündököl az országház,

mennyasszonyi ruhán csillan a fény egy oltárnál.

 

Megemelt fővel a parlament felé fordulok,

majd a szerelmi láztól égve tovább indulok.

 

A hatos villamos lágyan csilingelve megáll,

a szigeti bejáratnál sok fiatal leszáll.

 

A járdaszigeten lépeget felém a babám,

friss dunai széllel most elrepül a bús magány.

 

Ő széttárt karokkal istennőként lebeg felém,

Én kisdedként landolok a két gyönyörű keblén.

 

Ajkaink összeérnek édes ez a szerelem,

szívünket lelkünket megérinti a végtelen.

 

A varázslatos Margit-sziget integet felénk,

bársonyos platánlevél szőnyeget terít elénk.

 

Megállunk a szökőkútnál hol csobog egy játék,

áttetsző tiszta örök életű itt e szándék.

 

Boldogan járunk a sétányokon kéz a kézben,

szerelemmadarak szállnak felettünk az égen.

 

Önfeledt percek felejthetetlen pillanatok,

elfogadjuk az ajándékot, mit Isten adott.

 

A zenélő kút hangja a lelkünkben ciripel,

szerelmes szívünkben dúdoló hangja csilingel.

 

Az Árpád hídnál a szigeti lépcsők ölében,

múlt és jelen tündököl virágoknak tövében.

 

Megállunk a varázslat korlátjának peremén,

összefonódva ketten a szerelem szigetén.

 

Szent Margit átpillant kedves ősünkre, Árpádra,

ők együtt vigyáznak az örökkévalóságra.

 

                                                               Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem álmodozás

Edit Szabó : Nem álmodozás Ősóceánból keletkezett, a Földünknek ez az eredete, Föld felszínén hegyek-völgyek, alakultak lassan élőlények. Éghajlatok váltakoztak, tengerek megfogyatkoztak, történelem ősisége éledt,

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »