A halál szele megsimított.
Bekúszott a kulcslyukon.
Szele apró nyomott hagyott.
Lelkem egyik leghátsó
Szobájában, egy apró polcon.
Kinyitott egy ablakot,
Melyen kihajolok,
És a világba kiabálom
Legszebb gondolatom:
Köszönöm, hogy itt vagyok.
Köszönet mindenért.
Minden emlékért,
Mi egy mosolyt megért.
Így örökké él
Szívem legmélyén.
Köszönöm emberek,
Ha néha megöleltek.
Én viszonzom lelkesen,
Mert bearanyozzátok vele
Törékeny életem.
Author: Révész Danuvia
Révész Danuvia vagyok, ezen a művésznéven írok. Dunaújvárosban születtem, itt végeztem az iskoláimat is. Szerintem én azóta faragom a rímeket, mióta megtanultam írni, mivel nekem a dédapám, Révész László is költő volt, és rendkívül szoros volt a kapcsolatunk. Jelenleg Veszprémben élek. 18 éves koromban publikálták először versemet. Azóta több versem és novellám is megjelent irodalmi folyóiratokban és antológiákban, online és nyomtatott formában is – ezek még a saját nevemen. 2017-ben magánkiadásban megjelentettem az első kötetemet. Nálam a költészet és az irodalom nem egy hobbi, hanem életforma.
