Rózsa Iván: Költői kérdések
Etikus-e az, hogy az első osztályú labdarúgó bajnokság neve OTP Bank Liga?! És az etikus-e, hogy az összes itt induló csapatnak reklámoznia kell a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökének a bankját is a mezén?!
Csoda-e az; ahogy elnézzük „miniszterelnökünk” viselkedését az orosz-ukrán háború kapcsán; a Hét év Tibetben című film áruló, kis, karrierista hivatalnok szereplőjének a magatartása jut eszünkbe?! Mi is Tibet sorsára jutunk, ha hagyjuk, hogy félgyarmattá tegyen bennünket valaki csak azért, hogy meghosszabbítsa uralmát?!
Melyik a jobb? Szabadon átjárható határok mellett, demokráciában, jólétben élni és ezt biztosítani a névleges határokon kívüli magyaroknak is; vagy diktatúrában, általános szegénységben, elzárva egy szabadabb világtól, de esetleg megtoldva egy kis szelettel határainkat, de csak egy névleg független országban vegetálni, míg üldöztetést szenvednek az esetleges határmódosítás miatt a más országokban élő magyarok?!
Logikus-e a felvetés: ha megszüntették a kötelező orvosi kamarai tagságot, akkor miért nem szüntetik meg e kényszert más kamaráknál is?! Jogos lenne ez, ugyanis ha jól működik egy kamara, önként vállalja mindenki a tagságot, hiszen az érdekeit védik itt; ha meg nem, akkor meg csak nyűg, újabb sáp?! Etikus-e, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke több milliós fizetést kap, pedig szervezete csupán a vállalkozóktól kötelezően beszedett, úgynevezett regisztrációs díjnak köszönheti létét, különben tán a kutya sem lenne tagja ennek?! Etikus-e, hogy az MKIK logikusan-feltehetően milliomos (milliárdos?) elnöke az olcsó munkaerőt tartja mindeközben a dolgozó magyarok legfőbb versenyképességének?!
Hogy lehet az, hogy egy magát keresztény szellemiségűnek beállító kormány uralma alatt megeshet: míg az iskolások, diákok jobb esetben 18 fokos tanteremben dideregnek télen; addig a jól fűtött bankok – bár nem közhivatalok és megtehetik – hivatalnokai ingujjban izzadnak a munkától és/vagy a klímától?! Demagóg ez a kérdésfelvetés vagy demagóg a kormány?
Megfelel-e az a szabad piaci viszonyoknak, hogy a tenderek kiírásán mindig ugyanaz a klikk nyer, így az ilyen gyakorlat miatt sokan már el sem indulnak a „versenyen”?! És az megfelel-e a vállalkozói kapitalizmus logikájának, hogy a győztes ajánlattevő személyénél nem annak a tehetsége, alkalmassága és az ár számít, hanem az, hogy kinek a rokona vagy haverja?! (Azt már le sem írom: kinek a talpát nyalja?!)
Empátiára, együttérzésre utaló magatartás-e az, hogy amikor, többek között és főképp miatta, a mai Magyarországon sokan (több millióan?) százszor meggondolják, hogy sajtot vagy húst vegyenek, mert nem tehetik meg; addig az ország miniszterelnöke homárt kajál egy olasz tengerparti luxusétteremben, ráadásul idétlen módon pózol is fotókon: „lám mire vittem, ezt is megtehetem!” jelszóval?!
Undorító-e, hogy miközben tizenhárom éve vannak hatalomban, kétharmaddal élet és halál urai; a gondokért, gazdasági bajokért mindig mást tesznek felelőssé, mindig másra és hátrafelé mutogatnak?! Menjünk vissza az első emberpárig, az ősbűnig; mindenről Éva tehet, mert leszakította az almát a Tudás fájáról?!
És fel lehetne tenni még sok-sok kérdést; minden józan ember tudná rögtön ezekre is a választ, nem csupán a költő…
Budakalász, 2023. március 3-5.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
