A lelkiháztartás kimerülésére hivatkozva olyan sok posztot olvasok arról, hogy ki hol kezd új életet, választ magának új hazát, tudatosan végleg elhagyva Magyarországot. Ezeket a posztokat, ha akarnàm sem tudnám kikerülni, mert szinte minden ismerősöm osztja a saját idővonalán és csoportokban, fiatalok és középkorúak is, egy közös tulajdonsággal, hogy elkeseredettek. A posztokból az is kiderül, hogy a külföldön kezdett új életüket majd jól megmutatják a facebook népének. Iratkozz fel, kövesd a világukat, sőt irigyeld, hogy nekik milyen jó, meg hogy meg merték tenni. Végleg, idegen földön, idegen erdőkben, gleccserek között, tornyok tövében, nyugodt élet reményében. Sok sikert kívánok nekik. Nem tudom, hogy más hogyan viszonyul ezekhez az írásokhoz, a saját véleményemet és a bennem kiváltott érzéseket tudom csak elmondani Nem szeretem a „magyarikaságot” a magyarságukat fitogtató, más polgártársunk sikereire túlzó büszkeséget, ha úgy tetszik kivagyiságot, de ugyan úgy nem szeretem a magyarokat, országunkat szapuló, a magyarokra vonatkoztatott általánosító negatív megjegyzéseket sem. A „végleg más hazát választok” kijelentéseket meggondolatlannak érzem, ismerve olyan embereket akiket a honvágy öl, több évtizedes külföldi tartózkodás után is – nem vitatom, hogy létezik ennek ellentéte – hazavágynak, de nem tehetik meg a hazatelepülést, nem anyagi, hanem főleg érzelmi kötődések miatt, mert gyermekeik, unokáik idegenbe szakadt életük része. Jobb világ? Szebb élet? Nyugodt élet? Korrupció mentes élet? Lehet igazuk van, elindulnak szerencsét próbàlni. A minap egy idős nénivel beszélgettem, aki azt mondta, az unokája külföldre ment „szolgálni”, jó dolga van. Megdöbbentem a kifejezésen, milyen régen hallottam így ezt a szót. Talán igaz, hogy „szolga népnek, haza nem kell”. Sok szerencsét, boldog életet kívánok minden hazánkat elhagyó embernek. Én maradok, és nem azért hogy lekapcsoljam a villanyt – ahogy a posztjaitokban írjátok – hanem azért, hogy ne hagyjam kialudni a fényt, még ha néha csak pislákol is. Egyébként, majd dobok a tűzre, de maradok. 
A poszttal senkit sem akartam megbántani, de nem tudtam már válasz nélkül hagyni. #foncsorblog
A poszttal senkit sem akartam megbántani, de nem tudtam már válasz nélkül hagyni. #foncsorblog
Author: Deák Mária
Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám. A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére