Rózsa Iván: Istenke

Rózsa Iván: Istenke

Ó, Te idealizált, eszményített istennő-alak!
Beléd szerettem rögtön, mihelyst megláttalak…
Most, hogy már sejtek mélységéig megismertelek:
Talán az Istennél is jobban megkedveltelek!
Szeretek tehát egy igazi, hús-vér nőt:
Nem csupán egy álmokban felmerülőt.
Szeretlek azért, mert olyan vagy, amilyen:
Tudom már, ki vagy; hiába is rejtőzködsz, ó, igen!
Tudom, milyen voltál tegnap és ma:
De hogy a holnap mit hoz; a jövő titka.
Minden egyes nap, óra, perc, másodperc:
Újraértelmeződik, hogyha mindig Te ölelsz.
Nincs tilalomfába vésett titkunk a másik előtt,
Mégis titokzatos minden együtt töltött időnk.
Minden nap más, és mégis ugyanolyan:
Egymást követő örömforrás; sőt, boldogság-folyam!
Nem ábrándozom már, mint egy sértett kamasz:
Ha Te itt vagy nekem „kéznél”; igaz?
Szeretni bárkit is, a való életben „kell”:
Csalfa ábrándokra torzult ábrándkép felel.
Álmodozni azért nem tilos, kifejezetten szabad:
Hisz az élet rajtunk oly gyorsan átszalad…
Ha álmodozunk, talán meg is valósul az álmunk:
Álmokat eztán már nem kell kitalálnunk.
Egyik legfőbb álmunk immár teljesült:
Itt vagyunk egymásnak; hát sikerült…
Tán az Isten is így akarta, a sors is így hozta:
Szerelmünk a „Sorsok könyvében” meg volt írva.
Egymáshoz sodortak bennünket az istenek, az angyalok:
Egyetértőn bólongatnak erre fent a csillagok.
Választottunk még gyermekkorunkban csillagot:
És lám szerelmünk éjjel-nappal így ragyog!
Ha megmozdulsz, tudom, hogy értem is teszed:
De a szerelem nem vette el a maradék eszed.
Nem vagyok szemedben szőke herceg fehér lovon:
Ám a szerelmünk túllép minden téren és koron.
Két lábbal állunk a Földön, „talponállók” vagyunk:
De néha más dimenziókba is téved az agyunk.
Élni a XXI. században is tudni kell, és alkalmazkodni:
Ám az időtlen időkkel nem lehet megalkudni.
Könyörtelenül eltapossa a zord, földi világ a gyengét:
De mi erősek vagyunk külön-külön is; együtt meg végképp!
Nincs olyan külső erő, mely elszakíthatná e szövetségi szálat:
Az ördög is hiába fortélyoskodik, csak elfárad.
Feladta már hasztalan harcát velünk szemben:
„Ezek már összetartoznak; és rühellnek engem!”
Élünk a mának, a közösen megélt pillanatnak:
Mozgékonyak vagyunk, védőangyalaink nem unatkoznak.
„Istenke” – bátyád adta Neked ezt a nevet:
Nekem is tetszik, és olykor én is így becézlek.
Adok Neked emellett mindennap új és új nevet:
Mikor együtt ébredünk az ágyban, a Nap is ránk nevet.
Tart, amíg tart, amíg Isten is úgy akarja:
És azután is, mikor sírunkat már hant takarja.
Addig is takargassuk be minden este gyengéden egymást:
Ringassuk el magunk az öröklétbe; verjük át a kaszást!

Budakalász, 2022. november 4., ötvenhat sor spontán…

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »