Ki-Kelet

Ki-kelet

Mars ki!-Ki kelet!-ki kelet felé
Az ágyúk hada gyorsan előre mehet!
Onthatja tankjaiból a heves tűzkarikákat
Gyilkolja csak a szegény katonákat
Az ellenség, az ellenség az nem ember
Fogd szorosan,fogd a tűzokádó fegyvert
Hogyha visszalőnek, s éppen szíven találnak
Nem fogsz szenvedni, dőlhetsz a sír-ágynak
Ha a te lövésed talált futhatnak veled a társak
Iparkodjál, mert ők Kínáig meg sem állnak
Pedig a végállomás volt Moszkva halála
Mivel Sorosnak dollármilliókkal tömött a kabátja
A győzteseket a Kreml kapujában prémium várja
Ha nem bújsz egérlukba nem éred meg a reggelt
Pedig vezéretek hirdeti, a győzelem napja felkelt
Az agresszor sem ül fonott karokkal a konyhában
Bombákat gyűjt, s nem almát a kerti kosárban
Már lasszóval fogja mindkét fél a harcosokat
Roncsolt lélek és test kíséri a megmaradottakat
Vannak álfilozófusok kik rendre csak azt kívánják
Mi lesz a harc végkimenetele, azt ők már kivárják
Túl sokan vannak,kissé ritkítsák csak az embereket,
Davaj! ide hozzátok, hozzátok csak a fegyvereket
Ha a küzdelem végül atomháborúba torkollik
Mert a csekély békevágy útközben valahol megbotlik
Majd a háborús uszító dollárokkal jó módjában
Páholyt vásárolhasson a Mennyek országában

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »