Úgy emlékszem rá, hogy nálánál jobban, rokonaim közül, senki sem volt büszkébb a családjára.
Alacsony termetű, kopasz ember volt, akibe mérhetetlen szeretet szorult.
Minden idejét arra fordította, hogy a családjáért dolgozott. Hol a munkahelyén, hol otthon a vidéki veteményes kertben. A kertek közül, az utcában övék volt a legszebb! Gaz nélküli, bőven termő. Aki csak bejárta, mindenki dicsérte. Három családot látott el, s még eladásra is került a gyümölcsből.
Ő kereste a pénzt, a Nagymamám beosztotta. Az ötleteket Ő adta.
Nagyapám szervezte például évről évre a disznóölést. Egyeztetett Józsival, a böllérrel, hogy mikor ér rá. Apámat is hazakérte Budapestről, legyen elég ember, aki lefogja a disznót. Megkérte Margit nénit, Nagymamám testvérét, hogy segítsen a belek mosásában.
A hatvanas évek második felében, ajándékba kaptak egy televíziót. A gyerekeik lepték meg Őket. Nagy volt az öröm, új szín a hétköznapokban és ünnepnapokon. Mi, unokák, még szívesebben mentünk hozzájuk, mert nekünk még nem volt.
Nehéz az élet! Nehéz bizony! Sokszor elsóhajtotta nagy nyomatékkal. Én néztem rá értetlenül. Sokszor azt kérdeztem magamban, mi nehéz van abban? Mikor nekem semmi gondom. Akkor lehettem tíz év körüli. Ma már én is így gondolom.
Nagyon büszke volt az unokáira, ezt lépten-nyomon meg is fogalmazta. Hogy ez mennyire sokat jelentett nekem, csak felnőttként jöttem rá. Gyerekként inkább zavart,
Minden nyarat, szünetet náluk töltöttem. Ritkán veszekedtek velünk. Olyankor Nagyapám vicsorogni kezdett dühében. Gyermekszemmel nagyon mulatságos volt. Mindig kinevettük szegényt.
Nagyon szerettek. Az unokák közül én ragaszkodtam legjobban hozzájuk. Bölcsek voltak,törődősek. Fiatalkori képeik ma is a lakásom falán függenek.
Author: V. Nagy Ágnes
V. Nagy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Négy-öt éve foglalkozom novellák írásával. Jó történet mesélőnek mondanak. Az életből vett aktuális információkkal szolgálok. Érdekes karaktereket jelenítek meg. Olyan szituációkat, amelyeket az emberek észre sem vesznek, de a végén mégis rácsodálkoznak. Többnyire egyperces formákban. Abban reménykedve, hogy e rohanó világban ennyi idejük még jut az írásaim elolvasására. Novelláim változatos témájúak, lekötnek, szórakoztatnak. Napi útravalónak is nagyon jók. Munkáim több antológia és irodalmi folyóirat is közölte már. Nyomtatásra készen áll az első kötetem.
