Kis kertemben kinyílott a rózsa

Kis kertünkben kinyílott a rózsa

Kis kertünkben kinyílott a rózsa
Azt álmodtam hogy tündér locsolta
Bár ki tette őszbe borult hajkoronája
Keze munkáját az Isten is megáldja

Megpillantva csodák csodája
Szirmai tükrében látszott fiatalsága
Szikrázott mosolya dalolt ábrázata
A szerelemnek édes tüze égett rajta

Úgy éreztem, a múlt él jelenemben
Együttlétünket soha el nem felejtem
Ő az ,kitől kaptam szépet és jót
Amit adni tudtam, mindig fukar volt

Mikor gyomlálni kezdte az ágyásokat
Elvetettem múltamból a rossz gondolatokat
Az eltávozott Édesanyám köszöntése helyett
Csokorba kötöttem hűséges szeretetemet.

Ezt nyújtom köszönetért,hogy éltemet vigyázza
Hogy kísérje fáradozását az Isten áldása
Hogy Anyák napja legyen az év minden napja
Hogy leessen válláról gyermekeim minden gondja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Múlt-Jelen-Jövő

   Múlt-Jelen-Jövő     A jelen a múltat a jövőnek büszkén adja át.   A régmúlt csodái a jelenben látják a jövőt.   A jövő

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hulló csillag

Magam is hulló csillag vagyok, talán itt-ott felragyogok, majd végleg a földre hullok. Néhány vers és próza marad, ezzel vigasztalom magam, de vaj’h lesz-e, mi

Teljes bejegyzés »

Ajándék

Hangos novellaként meghallgatható: Ajándék   A házra csend borult. Fájdalmas csend. Odabent, már nem repkednek a szavak. Zalán a kanapén üldögél, karjait összefonja. Úgy ráncolja

Teljes bejegyzés »