A gyertya

A gyertya

 

Asztalon torta, poharak, s gyertya, hatvanöt évem,

gyors patak sodra

Látod, még élek, s immár nem félek

Szívemben hálát dúdol a lélek

 

Kérdezem néha magamtól halkan, hatvanöt évnek,

mondd volt-e haszna

Tudom, hogy kevés, amit majd hagyok

Maréknyi kavics csillog a napon

 

Meglepett sorsom, élhettem eddig, hatvanöt évet,

nem hittem ennyit

Csobog a patak, zajlik az élet

Sorskerék forog, telnek az évek

 

Gyertyának lángja derűsen kacsint, hatvanöt éved,

most veled koccint

Feledd a múltat, örülj a mostnak

Derengő hajnal, tiéd a holnap

Akai Katalin
Author: Akai Katalin

Akai Katalin: Nagyné Akai Katalin vagyok, Budapesten élek. Akai Katalin néven diákkoromtól írok prózát és verset egyaránt. Tanáraim segítségét, biztatását köszönöm. Az Irodalmi Rádiónál értek az első sikerek, ma is hálás vagyok érte. Több irodalmi magazin és folyóirat szerzője vagyok, számos irodalmi közösség megtisztelt azzal, hogy tagjai közé fogadott. Huszonhat hazai és nemzetközi pályázaton irodalmi díjat, vagy helyezést kaptam, és eddig hatvanegy antológiába válogatták be verseimet és prózáimat. Az Irodalmi Rádiónál sok értékes díjat kaptam, többek között a Gyermekvilág pályázat második, következő évben első helyezését. A Cédrus Művészeti Alapítvány Napút-nívó díjjal jutalmazott. A „Szárnypróbálgatók” és az „Életmesék” pályázatokon is többször díjazták és kötetbe válogatták írásaimat. Az "Életmesék" című Nemzetközi Irodalmi Pályázaton három egymást követő évben kaptam meghívást és díjat az Országház Vadásztermében tartott ünnepségeken. Az Országos Mécs László Irodalmi Társaságnál számos pályázaton helyezést értem el többek között 2017-ben „Az év nyugdíjas költője" pályázaton 3. helyezést értem el. 2018-ban megkaptam a Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díjat. 2019-ben megjelent az “Ezt is túléljük” című novelláskötetem. 2020 nyarán Lélekrózsák című verseskötetem került a könyvesboltokba. Gyermekkoromtól szenvedélyem az olvasás, történet és versírás. Bármilyen nehézséggel kerültem szembe, a könyvek birodalmában mindig menedékre találtam. Első és örök nagy példaképem Jókai Mór. Könyveire vadásztam a könyvtárban és...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Úton a szabadság felé

Úton a szabadság felé Néha csak menni vágyom csendesen, messze a zajtól, az emlékeken (…) Egy napfényes út, egy halk pillanat, ahol a lelkem végre

Teljes bejegyzés »

Vargánya.

Vargánya. Vágyod már az erdő békéjét, nyugalmát?Gyere, járd a bükkös s tölgyes savanyú talaját. Lélegezd be a fák, a bokrok, az avar s vadak illatát. Hallod? Hallgasd

Teljes bejegyzés »

Megvilágosodás útján

Szétporladt hamvaimból csak hagyom, hogy az az Új valami bennem feltámadjon. Belső fénnyel belőlem kiragyogjon, A szeretet szívemben szabadon áramoljon. Érzem új énemet, mit annyira

Teljes bejegyzés »

Falevelek

Falevelek   Csodálom a fákat az ablakon kitekintve, integetnek vidáman, új színekbe öltözve.   Egy falevél ismét ringvatáncot lejt, könnyedén, recsegve megcsókolja a földet.  

Teljes bejegyzés »

Apró szívek

Apró szívek   Mily’ szép kék szeme, amikor rám tekint, amikor hozzám simul, rám hajol.   Megcsókol, most is rám kacsint, lágyan megérint, apró szíveket

Teljes bejegyzés »

Zokog az ég

Zokog az ég   Zokog az ég csendesen, könnyeivel mossa az egész földet, szomorú minden.   Fájdalmak tetőznek, rohanó emberek sietős léptekkel menedéket keresnek.  

Teljes bejegyzés »