Csendesen telnek a napok
Az utcákon gyakorta barangolok
Egyedül.
Nem kell más.
Csak a minőség számít, semmi több
Amíg lelkemről lejön minden poros rög
Szüntelenül,
Addig sikálom.
Bár a Szív ezernyi kalandra vágyna,
Az Ész diktál most, s neki nincsen szárnya.
Elfogadom.
Így jön a megnyugvás.
Lassacskán kopnak a tépett fellegek
Helyükre rendíthetetlen álom-hegyek
Épülnek.
Álom és valóság egyben.
Egybemosódnak a vágyak és észérvek
S így tán végre a realitás talajára lépek:
Okosabban már,
De még álmodozni merek.
S ha már mozdulatlan áll minden hegy,
Akkor, majd akkor a Szív oda felmegy
S letekint
Büszkén, diadalittasan.
És akkor szabadon szárnyal újra!
Zölden tündököl majd a vágyak útja!
Kivárom
Hogy mehessek a hegyekre fel.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.