A boltból kifelé fáradtan,
Sajgó lábakkal botorkáltam.
Egy kéregető jött hozzám oda-
Szóra nyíló, törődött szájjal.
Verítékben ázva cipeltem táskám,
Karomat ólomként húzta.
S mentem tovább, rá se tekintve,
Mintha észre se vettem volna.
Tüstént kérdőre vontam magam:
Hát ember az, ki ilyen balga?
Vissza kell mennem újból oda,
Hol csak csalódottságot hagytam.
Leírni mindent annyival könnyebb.
Létünk mégiscsak bűnökkel tördelt.
S bár hangjától megrémültem én-
Ő bizakodva szólt hozzám szegény.
Tudtam, mikor majd megtalálom
Megkövetem – hátha megbocsájt.
Mert csúf, gyatra módon ignoráltam.
Hogy is követhettem ekkora hibát ?
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...