Hosszú esték
Esti fények felgyúlnak a párás
sötét éjben, belém költözik
a magány, a nyugalmas éj.
Szakaszosan körül vesznek az
apró zajok, villanásnyi fények
bekúsztak az ablakon.
csak versben beszél a gondolat.
Írok magamnak, mert az gyógyít
engem, kimondom, amit már régen
kellett volna, mert nyugalmat
hoznak a szavak, könnyebb lesz a lét.
Közben ketyeg az idő, gondolatok
lassan elterülnek, lelassulnak.
Nem kérdezel magadtól semmit
álomherceg betakar, rád zuhan az éj.
2020.11.14
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
