Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Én vagyok, ki sosem mond senkinek nemet, Lehozom neked a csillagokat s eget. Lehetek beteg vagy fáradt, minden várhat, Mondj bármit, én teljesítem minden
Magam is hulló csillag vagyok, talán itt-ott felragyogok, majd végleg a földre hullok. Néhány vers és próza marad, ezzel vigasztalom magam, de vaj’h lesz-e, mi
Hangos novellaként meghallgatható: Ajándék A házra csend borult. Fájdalmas csend. Odabent, már nem repkednek a szavak. Zalán a kanapén üldögél, karjait összefonja. Úgy ráncolja
Csordogál kert végibe a patak benne úsznak hamis szavak dőlnek már a falak, de csak ígéred, mint szürke sejtek úgy tűnnek el ne legyen kétséged,
Szervusztok gyerekek! Elmesélek nektek Egy történetet, Ami nem is olyan régen történhetett… Biztos te is hallottál már a házimanókról… A kócmanó, aki összetúrja
Gombóc a torkainkban, s csak cipők koppanása egy-egy autó, villamos vár felszállókra következő megállóig a séta mélázás, téma egy kósza falmászás fáztam, s fáztál tőlem
